A stoppos

Hazafelé tartottam, az autóban lágy zene szólt, csillagfényes este. Ahogy az erdei úton haladok, egy fiatal lányt látok, stoppol az út szélén. Nem szoktam felvenni senkit, de most kivételt teszek. Ahogy melém ül, huszonötnél nem több, csinosan fel öltözve. Vékony kis blúz, melltartót nem visel, apró kemény mellei vannak, rövid kis szoknya, napbarnított lábak. Beszélgetés közben mag sajnálom, könny csillog gyönyörű kék szemeiben, ahogy mesél. Bulizni indultak a barátjával csak összevesztek valami apróságon, és ő mérgében kiszállt az autóból, rossz döntés volt. Már meg bánta, mert hatvan kilóméterre lakik, most mit tegyen. Gondolkodás nélkül fel ajánlom, nálam alhat ma éjszaka, itt lakom a közelben. Kissé vonakodva de elfogadja a meghívást. Ahogy haza értünk, gyorsan összeütöttem egy könnyű kis vacsorát. Ő közben beszél, mesél a szüleiről, barátokról, barátnőkről. Még vacsora közben is csacsog. Én meg csak bámulom, nézem, gyönyörködöm ebben a fiatal élettel teli lányban. Egyszer csak forogni kezd velem a szoba, mi történik velem? Találgatom, hisz csak kóstolgattuk a finom bort. Azután függöny lehúz, fejem az asztalon koppan.
Nagy nehezen ébredezek. Mikor kinyitom, a szemem nagyon meg lepődök. Meztelenül fekszem a saját ágyamon, kikötözve, kezem, lábam az ágy négy sarka felé kifeszítve. A szoba feldúlva. Mi történik itt? Cikáznak a fejemben a gondolatok. Egyszer csak belép a szobába a stoppos szöszi lány.
– Na végre, hogy fel keltél, segíthetnél egy kicsit!
– Mi folyik itt? Kérdezem fel háborodva.
– Láthatod, éppen kirabollak. De nem érek rá reggelig. Hol tartod a pénzed?
– Nincs itthon pénzem.
– Hát jó. De kiszedem belőled abban biztos lehetsz.
Csak mosolyogtam magamban. Egy pillanatra eltünt, majd egy fakanállal tért vissza. A hasamra térdelt, és elkezdte verni a mellbimbóimat. Pár perc után már nagyon fájt, égett, csípett. Ahogy a hasamba térdelt még levegőt is alig kaptam. Mikor a bimbóim már vörösek és duzzadtak voltak szünetet tartott.
– Na hol a pénz?
– Nincs itthon. Válaszoltam a könnyeimmel küszködve.
– Így is jó.
Fel hajtotta a szoknyáját, levette a bugyit, betömte a számba, széles dobozragasztóval leragasztotta, nehogy kiköpjem, gondoltam. Kihúzta a nadrágomból a derékszíjat.
– Most pedig minden huszonötödik ütés után fogok csak kérdezni. Rajtad áll, hogy mennyit kapsz.