A mama barátnője 1. rész

Orsolya – vagy ahogy gyerekkorom óta hívtam: Orsi néni – anyám legjobb barátnője volt, de annál legalább tíz évvel fiatalabb, azaz kábé 35 éves. Mivel egy régi, de minden igényt kielégítően komfortosított parasztházban lakott, hosszú ideje nála töltöttem a nyári szünidőt, Orsi néni fia, Tibi pedig nálunk, azaz anyámnál, a fővárosban.
Idén Orsi néni egyedül volt otthon, amikor megérkeztem, mert férje háromhetes külföldi kiküldetésbe utazott. Kezdettől fogva jól megvoltunk kettesben, Naponta segítettem gondozni a kerti zöldségeket, és lejártunk úszni a Szamosra. Nekem már régóta tetszett anyám barátnője, de most, hogy 16 múltam, egész másként néztem rá. Orsolya asszonyos testű, karcsú, mégis telt idomú nő volt gyönyörű mellekkel és csodás seggel.
Úszni ugyan fürdőruhában úsztunk, de Orsi néni a folyónál olyan fesztelenül vette föl és le a fürdőruháját, mintha én ott sem lennék. Odahaza nem jártunk meztelenül egymás előtt, de nem zártuk be a fürdőszobaajtót. Így történt, hogy amikor egyszer éppen zuhanyoztam, benyitott Orsolya, és rajtakapott, ahogy a műanyag falú zuhanyfülkében reiszoltam. A műanyag fal ugyan nem volt teljesen átlátszó, de kívülről nagyon jól lehetett látni azt, aki éppen zuhanyozott. Így Orsolya kétségkívül meglátta, mit csinálok a zuhanyfülkében. Mindenesetre félrehúzta a zuhanyozó ajtaját, és beszólt:
– Halló Ádám! Bejöhetek én is?
Jobb kezemmel még mindig a farkamat markoltam, de akarva-akaratlanul eltakartam a ballal, és nagyot nyeltem.
– Há... hát persze, ha gondolod...
Orsolya hirtelen mozdulattal ledobta a pongyoláját, elhúzta a fülke ajtaját, és anyaszült meztelenül beállt mellém a zuhanyozófülkébe. Én se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban, de a nő nem is hagyott sokáig gondolkozni, hanem elhúzta farkamról a kezeimet. Egyik kezével lenyúlt a combjaim közé, kezébe vette a herezacskómat, a másikkal pedig keményen felmeredő hímvesszőmet markolta meg.
– Hú, mekkora... srác vagy – korrigálta gyorsan meglepett felkiáltását.
Nem tiltakoztam, de néhány perc után kihúztam a farkamat a kezéből.
– Ne... ne itt, Orsi néni! Menjünk be inkább a hálószobába.
– Oké, Ádám – felelte a nő –, de ott csak akkor folytatjuk a dolgot, ha nem mondod nekem, hogy Orsi néni. Hívjál egyszerűen Orsinak. És ne magázzál!
– Jó, persze. Orsi. Így nekem is egyszerűbb.