Erotikus szakmák 6. rész - A nyomdász, a fűtő és a lány

Későn érő típus vagyok. Mire eldönteném, mi lenne jó nekem, az események megelőznek, és vagy jó irányba sodornak, vagy nem.
Egy ismerős ráhatására felvettek egy nagy cég házinyomdájába. Úgy voltam vele, hogy amíg nem találok más munkát, vagy amíg el nem kezdődnek az egyetemi tanulmányaim, jó lesz ez is, s majdcsak képes leszek megcsinálni, amit mondanak a tapasztalt kollégák.
Arra azonban nem számítottam, hogy egyedül képezem a házinyomda teljes személyzetét! Én voltam a régi, és az új dolgozó is egyben.
Álltam bambán a két, megszólalásig hasonló gépmonstrum között, elneveztem az egyiket – amelyik a bejárattól balra esik – A-nak, társát pedig B-nek. Első napra ezzel ki is merült a tevékenységem, mert az alagsorban lévő műhelyből felhívattak a felettünk tornyosuló szinteken terpeszkedő központba, ahol különféle irodákban számtalan papírt kellett aláírnom.
Másnap a nyomda utcára nyíló helyiségéből a járókelőket figyeltem, és izgatottan vártam, mikor foghatok bele a nagy munkába. Biztosan itt készülnek majd a bürokrácia alapanyagai, a számlák, nyugták, nyilvántartó kartonok és egyéb nélkülözhetetlen kellékei a civilizált világnak...

Harmadik napra már jelentős munkatapasztalattal rendelkeztem, úgyhogy hoztam otthonról olvasnivalót. Néha elbambultam a könyv felett, és az utcán elsiető lábakat nézegettem.
Az ajtó három üveglapja közül sajnos csak egyiken meresztgethettem kifelé a szemeim, a másik kettő rücskös, úgynevezett katedrálüveg volt. Az elhaladó lányoknak ezért csak a bokától combtőig terjedő részét csodálhattam meg, s erre hagyatkozva találgattam, milyen is lehet a számomra rejtve maradó további testtáj.
– Ezt is nekem köszönheted – mutatott az ajtó egyetlen igazi üvegtáblájára a fűtő.
Kérdőn néztem rá.
– Véletlenül jól bevágtam és kitörött. Előtte azon a részen is átlátszatlan volt.
A nyomdász szakma másik érdekessége ő, a fűtő volt. Irodájának nevezett kuckóját csak egy fal választotta el a nyomdától, ott figyelte a kazánok működését, ám ha a lányokat akarta megnézni, vagy éppen társaságra vágyott, akkor átsétált hozzám.
Szívesen leeresztettem a könyvet a kezemből, és végtelenségig elhallgattam a kifogyhatatlan, színes-ízes történeteket.