A munkahely

Anna már hatodik hónapos terhes volt, amikor bejött a munkahelyemre, azt hiszem, a családi pótlékhoz kellett valami papír pocakja nem volt túl nagy, de már le sem tagadhatta, hogy a labdahasiban valaki van. Ruhája pedig most kerülhetett ki a varrónő asztaláról, kihangsúlyozta a terhességét, a dekoltázsa mély, talán egy kissé túlságosan is mély volt mellei már most készültek a szoptatásra, a természetesnél jóval nagyobbak, feszesebbek voltak. Melltartó nem volt rajta. A ruha anyaga pedig... Szóval többet mutatott, mintha nem lett volna semmi a nőn.

Meglepődtem, de valami jóleső izgalom fogott el. Az irodában valamennyien férfiak voltunk, és igen csak jó barátok, ezért évek óta ment a nyílt szövegelés.

Andris már jó néhány nőügyéről beszámolt, és a többiek sem fogták be a szájukat.

Talán két éve egy kiszálláson pedig igazán összekovácsolódott a társaság, mert három csajt hoztak fel a fiúk a szállodába, és mi öten nem haboztunk, még akkor sem, amikor kiderült, hogy az egyik nő terhes.
Hárman csak a terhes csaj körül lebzseltünk, és azután nem volt hét, hogy ne beszéltünk volna róla. Mindhárman bevallottuk, hogy nincs vonzóbb számunkra, mint egy terhes nő. Azt hiszem mind az öten vártuk, hogy újra lemenjünk abba a városba, de nem találtuk meg a nőt. Helyette fotókat nézegettünk, mindenki hozott néhányat, ki is raktuk, amikor csak lehetett.
Andris egy alkalmával egy pocakos képet vett elő. Tegyünk róla, hogy élőben is láthassunk ilyet! Adta körbe a sógornőjéről készült képet. Andris feleségét jól ismertük, mert a társaság összejövetelein többnyire az asszonyok is részt vettek. Szinte minden alkalommal felmerült néhányunk vonzódása a terhes nőkhöz. Az asszonyok zavartan nevettek, és elég furcsának találták a mi gusztusunkat. Szerintük formátlan a terhes nő. Én, mondta ki Andris egy szuszra, kértem az asszonyt, ha terhes lesz, ne csak képben mutathassam meg, hanem jöjjön be. Helyes, helyes hallatszott a hangzavar.
Mit szólt hozzá? Kérdeztem.
Azt mondta nem vagytok normálisak, egyébként sem vagyok terhes.
Szerintem ez nem elutasítás, folytattam a beszélgetést, én is említettem otthon.
Múltkor a szépségversenyen Anita is levetkőzött.
Na jó, de néhány pohár után szólt Misi Anita férje.
Tehát mit mondott Anna?
Nem szégyenlős.
Akkor bejön, szép a nejed.
És hogy' táncolt az asztalon!
Tehát akkor Anna, Mari és Anita sem mondott nemet.
De igent sem.