Egy más világban: Férjem helyett Zolival

Aki még nem élte át, valószínűleg nem fog megérteni. El is ítél, tudom, én is elítélem amit tettem. De a történetet olvasva látni fogjátok, mi az, amit felfedeztem, milyen horizontok nyíltak meg előttem, és nem kell magyarázat ahhoz, miért kell kielégítenem magam nap mint nap az izgalomtól.

A feszültség bennem akkora, hogy el kell mondanom, ki kell írnom magamból. Ez az egy hátránya van a helyzetnek: hiába akarnám elmondani bárkinek, nem lehet. Inkább leírom, olvassátok olyan élvezettel, ahogyan visszaemlékszem.

Magamról – érthető okokból csak annyit: Harmincas éveim elején járok, és férjnél vagyok. A szexben tapasztalatlan, aminek több oka is van. Rajta kívül csupán egy férfival voltam, a férjem pedig sajnos nem képes engem igazán kielégíteni. Egy ideje a behatolásig sem jut el, előtte meg, mindig elment mielőtt én elélvezhettem volna. Ilyenkor kézzel, vagy a szájával segített el az orgazmusig.

Úgy alakultak a dolgok, hogy tavaly felvettek a főiskolára. Hetente egy alkalommal járok fel oktatásra, lévén vidéken lakunk. Pénteki napokon délutánra-, és előtte mindig elmegyek úszni. Az egész ott kezdődött, ott ismertem meg Őt...

Ő közeledett, én pedig hagytam. De miért ne hagytam volna? Az ötvenes évei végén járó, nagyon vonzó pasi. Felfigyelt rám, a fiatalos nőiességemre, és talán arra is, hogy betölthet bennem egy űrt. Külsőmmel meg vagyok elégedve: melleim nagyok, és igényes vagyok magamra. Puncimat csupaszra borotválom, ápolom magamat, neki pedig megtetszett az összkép. Nem más, mint én, a külsőm, a lehetőség velem, egy hajlandóság jeleit mutató nővel, aki egyedül úszik a medencében, magában.

Rámenős volt, ami tetszett nekem. Máshol és más időben lehet hogy nem, de itt, otthonomtól és ismerőseimtől távol, ahol nem láthat senki, ahol a cselekedeteim csak az enyémek, jó érzés volt neki engedni. Nem forgott kockán semmi, nem kért részt az életemből, nem voltak igényei velem szemben, egy férfi volt, akinek megtetszettem én, a nő. Ő Zoltán.

Az első néhány alkalommal egymásra mosolyogtunk, kerestük a másik tekintetét, szemezgettünk. Felüdülés volt testnek és léleknek egyaránt! Az ötödik alkalom is eljöhetett talán, és már vártam, hogy ott legyen. Ekkor szólított meg először. Kedvesen, szolidan bókolt, és én ezt nagyon élveztem. Mindvégig dicsért, folyamatosan éreztetve velem, mennyire szépnek, kívánatosnak tart. Elérte amit akart, teljesen levett a lábamról.