Egy hosszú nap után

Lármás, ideges, hajszolt nap volt. Engedelmesen fordul a kulcsod a zárban, ismerős tárgyak jönnek eléd. Eltelt ez a hétköznap is.
Hazaértél.
Beveted a szokott rutinokat: bekapcsolod a tévét, felteszel egy cd – t, vagy csak elmerülsz a szokott fotelodban. A recept megbízhatóan működik. Az otthon nyugalma lazít a reggel óta feszülő húrokon.
Estére már minden rendben van. S ami mégis megmaradt, azt az ágy, a párnád illata mossa el. Az álom az éjszaka szeszélyes gyermeke, rggelre csak egy különös érzés, vagy még annyi sem. Pedig ő mindig ott van. És figyel. Néha a múlt elnyelt haragos vitáin hajszol át megint, ám ha kedve tartja, vágyaidnak ad formát: ízt, színt és ízeket.
Még hallod a fürdőszoba nyitva hagyott ajtaján át a vízcsap monoton cseppjeit, a kinti óra halk ketyegését. Egyre távolabbról jönnek a zajok. Még néha visszaragad egy – egy gondolat: Ki lehetett az ott, a járdánál? Nem számít! Csak egy idegen.

Lomha hullámokban ringat, vonz az álom tovább.

Felülsz a csukott szemhéjak mögött, így is látod miért nyúl a kezed. Ujjaiddal át sem éred akkora, de ott lüktet keményen. Igen, mert mindig így szeretted volna! Egyszer kipróbálni, hogy milyen az, amikor Te vagy karmester.