Zsarnok? 2. rész

A garázsban találtam egy Opel autót, amit a köznyelv akkoriban csak doktorwagennek hívott. Nem tudom mennyi idős lehetett, de nagyon jó állapotban volt. Gyönyörű idő volt, úgy döntöttem látogatást teszek a vidéki birtokomon, azon a birtokon ahol még soha nem jártam. Kora reggel indultam, élveztem az utat, ilyen hosszú távon még soha nem vezettem. Késő délután fordultam be a kúria kapuján, a teraszon egy idősebb bajszos ember pipázott.
– Jó napot, ez a Mándoki bírtok – szolítottam meg.
– Ez bizony. Ki kérdezi? – válaszolt az öreg flegmán.
– Mándoki Bálint vagyok az új gazda.
Mint a rugó úgy ugrott fel az öreg, és rohant le a lépcsőn.
– Bocsáson meg fiatalúr, hogy nem ismertem meg. Kati, Kati gyere ki vendégünk van – kiabált. – Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Boros Mihály vagyok, az intéző.
Ekkor az ajtóban megjelent egy negyven év körüli asszony. Olyan bögyös-faros igazi falusi menyecske volt bájos pofival. Bő szoknyát, és bő inget viselt, a fején pedig kendő volt. Mezítláb közelített felénk, ringó járása teljesen lenyűgözött. Méretes mellei himbálództak az ing alatt, kendője alól néhány szőke fürt szabadult ki.
– Ő pedig a feleségem Katinka – mutatta be az asszonyát büszkén az öreg.
Büszke is lehetett rá, úgy saccoltam legalább húsz év korkülönbség volt köztük.
– Örülök gazdám, hogy megismerhetem. Micsoda váratlan látogatás – szorongatta a kezem a nő. – Na de apjuk fogd a csomagokat, és menjünk be.
Bent kellemes hűs fogadott, a berendezés nem volt fényűző, de nekem nagyon tetszett. Helyet foglaltam a földszinten lévő étkezőben, hamarosan étel, és bor került az asztalra. Jó ízűen falatoztam, és a bor is finom volt.
– Mihály bátyám a vacsora után megnézném a könyveket, és a számlákat.
Elsápadt az öreg, de aztán elindult kifelé. Amikor visszatért a papírokkal, verte a víz, és remegett a keze. Letette az asztalra a dokumentumokat, és ki akart somfordálni.
– Maradjon csak Mihály bátyám, hátha lesz néhány kérdésem. Bele sem nézek a könyvekbe, amíg azt meg nem kérdezem, miért veszteséges ez a bírtok évek óta?
– Nem tudom gazdám, talán rossz volt az időjárás? – próbálkozott az öreg.
Végig lapoztam a könyveket, megnéztem a számlákat, közben elégedetlenül csóváltam a fejem.
Az intézőm egyre rosszabbul volt, hagytam egy kicsit hadd főjön a saját levében.