Hangárban - avagy elkaptak a motorosok

Dani vagyok, húszéves, barna hajú, és barna szemű fiú. Egy raktárban dolgozom néhány hete. Autógumik, felnik, dísztárcsák és mindenféle más autóalkatrész között mozgok napi nyolc órát. Szeretem az autókat, így minden érdekel, ami vele kapcsolatos, a fizikai munka sem esik nehezemre, legalább edzésben maradok. A kigyúrt férfitípustól messze állok, közepes testalkatú, arányosan izmos vagyok, az arcom helyes, úgyhogy szeretek a tükörbe nézni. Modellkedni is szoktam egy ruhakatalógusnak, jó érzéssel tölt el, amikor viszont látom magam a papírlapokon jóképűen, akár valami sztár.
A gumi és az olajszag az életem részévé vált, beszívja délutánra a hajam, a bőröm, a fejemben is érezni vélem odahaza. Még szerencse, hogy van egy zuhanyozó a WC mellett, így fel tudom magam frissíteni, hogyha úgy hozza a kedvem.
Jó érzés, hogy nem kell alkalmazkodnom, én szabom meg; mikor van ebédidő, vagy egy kis pihenő és mikor a hajtás ideje. Megteszem, ami tőlem telik, nem szoktam félvállról venni azt, amit rám bíznak. Kéthetente tér be a telep tulajdonos, és eddig mindig elégedetten távozott. Egyedüli beosztottként telnek az óráim, egy srác van még rajtam kívül, a Gergő, ő a telepvezető és őr.
Sosem hittem volna, hogy olyasmi történhet velem a munkahelyemen mind azon az emlékezetes Szerdai napon... amikor megismertem a , a szex és a kielégülés egy olyan oldalát, amibe magamtól sosem kóstoltam volna bele...
Fájó emlék maradt bennem, mégis, más lettem azóta.

Azon a fülledt napon egy motoros banda érkezett a telephelyre, négy férfi, menő, ezüstösen villogó motorokkal. Úgy bőgették a járműveiket, hogy majd kiszakadt a dobhártyám. Amerikai feelingje volt az egész látogatásnak, a kinézetüknek, a motorjaiknak, mintha belecsöppentem volna egy filmbe. A telephely megfelelő élettér volt nekik, beleillettek, mint kulcs a zárba.
Amikor kimentem inteni nekik, hogy a western csizmás lábaikat vegyék már le a gázról, még egy darabig versenyeztek egymással a dübörgő hangok – majd vélhetőleg a főnök-, leállította a fém lovát, és sorban a többiek is.
Mind egyként néztek rám, mintha a zsebem tele lett volna egymillió dollárral. Konc voltam az éhes ebek előtt. A csend annyira átütő lett hirtelen, hogy hallottam a légy zümmögését, amint a fejem felett elrepült.