Zita, avagy újabb nőgyógyászati vizsgálat 1. rész

Huszonhárom éves voltam, amikor egy vélt probléma miatt a nőgyógyászom egy fura röntgenes vizsgálatra küldött, szeretném ezt részletesen elmesélni nektek. Akkoriban szőkésbarna rövid, állig érő hajam volt és a mostaninál is karcsúbb alakom, izmos hasam, kemény, kerek fenekem, sokat és rendszeresen sportoltam. Bőröm fiatal, selymes, melleim épp tökéletes méretűek, feszesek és formásak voltak, de persze még ma is azok :) Puncimat kamaszkoromtól kezdve naponta szőrtelenítem, mindig bársonyosan puha ott is a bőröm.

A vizsgálat először kicsit ijesztően hangzott, de amikor elmagyarázta a dokim, hogy miről is szól pontosan, megnyugodtam. Elmondta, hogy egy hagyományos nőgyógyászati helyzethez hasonlít (brr... ), csak valamiféle folyadékot – kontrasztanyagot – belém juttatnak (igen, oda! ), majd megnézik röntgennel merre és meddig jutott. hangzik, de hát ez van.

Egy nap kórházra készüljek, mondta. Elmentem a megbeszélt időpontban, délre voltam kiírva, de már reggel nyolcra berendeltek. Kaptam egy ágyat, mondták, hogy az eljárás után pár óráig feküdnöm kell, és megfigyelnek, ha bármi lenne, bent tartanak. Szerencsére egyedül voltam a szobámban, kényelmesen levetkőztem, csak bugyi és melltartó maradt, arra vettem fel a hálóingemet. Pihengettem, olvastam picit, nem igazán értem azóta sem, miért kellett olyan korán mennem. Dél előtt pár perccel még a szobában levettem a bugyimat is – ne ott az orvos előtt kelljen szerencsétlenkednem vele – és elindultam lefelé. Egy hosszú folyosó végén volt a vizsgáló, két oldalt a műanyag székeken kismamák, fiatal feleségek és férjek ültek csendben várva a sorukra. Zárva találtam az ajtót, egy arra járó nővért megszólítottam, segítőkészen felajánlotta, hogy utánanéz mikor következem, addig foglaljak helyet. Úgy éreztem mindenki engem néz, amíg a többiek utcai ruhában, kabátban várakoztak, rajtam csak egy vékony, alig térdig érő hálóing takarta el pucér testemet. Összeszorított lábbal ültem le egy távoli székre, és igyekeztem úgy tenni, mintha ott sem lennék. Néha azért elkaptam egy-egy apuka lopott pillantását, mintha tudnák, vagy sejtenék, mennyire pucér vagyok, fürkészték, hátha meglátnak valamit meztelen testemből. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, hamar szólítottak.