Angyali történet 5. rész - A paradicsom

Ülök házam teraszán és egy kis rummal ízesített jeges kókusztejet kortyolgatok. Élvezem a kellemes környezetemet és tudatában vagyok kivételezetten csodálatos helyzetemnek.
Míg a világ más tájain emberek a hidegtől vagy a hőségtől vagy a mocsaras miazmától szenvednek, én a pálmafák árnyékában iszogatom hűsítő italomat. Mögöttem a nádfedeles kunyhómban a kor vívmányaival berendezett kényelem és egy földre szállt angyal vár. Ma már természetesnek tűnik a műholdas rádió, tv, telefon, internet, hűtőgépünk és számos más kényelmi felszerelés, amit csak az utóbbi években élvezhetünk. Régebben házi generátorunk volt, most már közel egy éve vezetékes villanyt kapunk a városból. Igaz, a bevezetése elég sokba került a nagy távolság miatt.

A teraszunk előtt, a pálmafák között kitaposott ösvény indul a homokos partra, ahol vízből kihúzott motorcsónakunk pihen. Nem mintha szükség lenne a kitaposott ösvényre a lágy homokban, de még látszanak lábnyomaink, amiket az imént hagytunk, amikor a fürdésből visszatértünk. Csodálatos érzés volt meztelenül megmártózni a hűvös vízben, ami délről, az Antarktisz irányából érkező hidegebb áramlásnak köszönhetően biztosít szigetünkön egy egész évben egyenletes, kevésbé meleg klímát, mint amilyen a környező polinéziai szigeteket jellemzi.

A hűvös vízben igen változatos halfajok élnek, de csak kedvtelésből szoktam néha halat fogni, a szükségleteinket inkább megvesszük a rendszeresen idehajózó árusoktól. Bármire szükségünk van, rádión megrendeljük a sziget túloldalán – az északi, melegebb felén – levő városka (már majdnem ezer lakosa van) kereskedőitől és motoros bárkáikkal kihozzák nekünk. A sziget déli oldalán rajtunk kívül talán még négy-öt ház van, néhány kilométernyire egymástól, az ittenieknek ez a déli part túl hideg. Mi itt mindnyájan más tájról, általában hidegebb vidékekről érkeztünk a szigetre. Nekünk nagyon is megfelel a helyi őslakóknak hidegnek tűnő állandó nappali 28-30 fokos hőmérséklet, ami éjszakára is csak néhány fokkal csökken.

A "szomszédok" közül csak egy közelben – alig egy kilométerre – lakó származású párral járunk össze, akik éppúgy, mint mi, interneten végzett munkából élnek. Igen, ez a megélhetésünk.