Egy üzletasszony naplója 14. rész

56. fejezet

Judit

Sorozatban értek a rossz hírek. Két férfi ismerősöm – egy fiatal és egy idősebb HIV-pozitív lett. Körbetelefonáltam mindenkit, hogy menjenek el szűrésre, de szerencsére más nem kapta el, így valószínűleg – mivel ők gyakran eljártak más szexbulikba is – nem nálam kapták el, s minket sem fertőztek meg. Mindenesetre nagy félelem lett úrrá rajtam.
Nehezen épültem fel, s elég gyötrelmes szakasza volt ez az életemnek. Lajos sokáig győzködött, hogy hagyjak fel ezzel az életvitellel, hiszen nagyon veszélyes. Ő könnyen beszélt, hiszen ő – férfi létére – nagyon kevés szexszel beérte. Ez volt a mi átkunk. Egy szexmániás feleség és egy férj, aki kúrás helyett inkább könyvet olvas. Talán ha egy szintén szexmániás férfiba szerettem volna bele, más irányt vett volna az életem. Elképzelhető, hogy egy-két párcserés swinger bulit leszámítva csak vele dugtam volna. Ha Lajos minden este jól megkefél, talán fizikailag se lettem volna képes végigmulatni az éjszakát új faszok után kutatva, hanem inkább otthon maradok. Lehet, éltem volna az üzletasszonyok unalmas, szürke hétköznapjait. Lajos meggyőzött és megfogadtam a tanácsát: felhagytam a szexpartikkal. Balázs és Olivér időnként megbaszott – sose együtt –, de talán, ha egyszer kúrtam egy héten. Drága Edit barátnőm rengeteget segített lelkileg ebben a nehéz időszakban.
Aztán megint történt valami, ami mérföldkőnek számított az életemben. A Déli pályaudvaron volt dolgom éppen – Lajos édesanyját vártam, hogy megérkezzen vonattal –, mikor egy fiatal lány lépett hozzám:
– Vigyáznál a csomagjaimra, amíg elmegyek venni egy kólát? – kérdezte.
Csomagjai pár méterre volt tőlem.
– Persze. – válaszoltam. – Menj csak nyugodtan.
Aztán bemondták, hogy anyósom vonata 20 percet késik, így beszélgetni kezdtem a lánnyal. Juditnak hívták. Gyönyörű tini lány volt, Sopronból érkezett. Az a tipikus egzotikus szépség. 18 éves, épp most szakított a barátjával, aki itt hagyta, hazautazott egyedül. A csomagjain – ruháin – kívül nem volt semmije.
– Mit dolgozol otthon? – kérdeztem.
– Jelenleg munkanélküli vagyok, előtte eladó voltam egy ruhaüzletben. – felelte.
Hamar megkedveltem. Megérkezett az anyósom, s már búcsúztam volna el Judittól, mikor megkérdeztem:
– Nincs kedved velem ebédelni?
– De van! – felelte mosolyogva.