Bűnős játék

Szilvi a barátnőm harminckét éves. Intelligens, határozott, céltudatos nő, aki annyira emancipált, hogy időnként hanyatt-homlok menekülnek előle a férfiak. Volt olyan kapcsolata, ami lazán így kezdődött el:
"Nehogy azt képzeld ám magadról, hogy olyan ló vagy, amelyre egy életen át tesznek. "
A férfi erre komoran elhallgatott, azután elillant, akár a kámfor, pedig megítélésem szerint jó partnere lehetett volna Stefinek.
– Mi a csudának kell ilyet mondanod, hiszen ezt te sem tudhatod előre? – kérdezem kíváncsian.
– Ne képzelje azt, hogy kisajátíthat, jobb ha tudja, hogy nem.
– Úgy beszélsz, mintha fehérmájú lennél. Vagy harcos feminista, aki "Le a fallosz-kultusszal! " feliratú zászlót lengetve vonul a Capitolium elé.
– Nem lengetek zászlót, de ez nálam elvi kérdés. Egyetlen férfi se szóljon bele az életembe. Ezért szakítottam Marcellel is.
Tudok róla, hogy Szilvi évekkel ezelőtt hosszabb ideig egy francia férfinak volt a menyasszonya. A házasság valamilyen oknál fogva nem jött létre, barátnőm pedig hazajött. Amióta én ismerem, mindig azt hangoztatja: esze ágában sincs férjhez menni. Igaz, ilyenkor mindig gyanúsan csillog a szeme. Talán a rejtelmek és szépségek városában történhetett valami, amely az akkor még nagyon fiatal nőnek az egyéniségét ilyen irányba hajlította?
Már-már szokványos szerelmi csalódásra gondolok, mérsékelt érdeklődéssel, szinte udvariasságból kérdezek rá a meghiúsult házassági tervére. Szilvi a tőle megszokott nyíltsággal és szabadszájúsággal kezdi el mesélni, én pedig megnyúlt fülekkel hallgatom. Úgy tűnik, hogy szó sincs szokványos szerelmi csalódásról.
– Ahogy a mostani eszemmel visszatekintek az akkori időkre – keblei egy kicsit megemelkednek beszéd közben –, azt hiszem, egyáltalán nem voltam szerelmes Marcellbe. Tetszett nekem, nagyon remek volt vele az ágyban, imponált a hatszobás lakása és az öt méter hosszú kocsija, de igazi lelki kapcsolat sohasem volt közöttünk.
Ennek ellenére persze nem unatkoztam mellette, mert vidám volt és szellemes, csak a beszélgetéseink mindig nagyon felületesek és földhözragadtak voltak. Csak annyira röpködtek magvasabb témák körül, ahogy a tyúkok próbálnak szárnyra kelni az udvarban.