Tornacipő

Janine beharapta alsó ajkát, mert már tudta, mi következik ezután. Oly kemény volt ez a harapás, hogy érezte, mikor foga felsértette a bőrét. Megérezte nyelvével az összetéveszthetetlen fémes ízt, ugyanekkor azt is érezte, hogy valami meleg folyik le lassan az ajkán az álla felé. Kézfejével törölte le a vért, hisz nem akarta, hogy a férfi meglássa, mert rögtön leblokkol és már épp elég nehéz volt idáig is eljutni.
Hétfő volt, ám nem közönséges nap, mert ma volt Janine negyvenedik születésnapja. Férjével, Ricky-vel már elmentek péntek este egy ünnepi vacsorára. Abba a görög étterembe vitte őt a férfi a Hide Streetre, amit szeretett. Janine bárányt evett, mint mindig, és sikerült megbirkózniuk két üveg Retsinával, amiből talán még fél üveg is túl sok, aztán Ouzót ittak a kávéhoz. Nem valami jó ötlet!
Ricky akkor felállt és megkerülte az asztalt, odajött hozzá a másik oldalra és mellé préselte magát, mire a kávét kihozták. Aztán arcon csókolta őt és megfogta kezét.
–  Kívánsz valami különlegeset a szülinapodra? Tartogatok valamit a számodra, ám az most titok.
De ha van bármi, amire vágysz, talán még lesz elég időm, hogy felhajtsam neked – mondta egyszuszra, az italtól indíttatva.
Janine közelebb húzta magához férjét és gondolkodás nélkül azt suttogta:
–  Verd el a seggem!
Ricky bizonyára nem hallotta jól, mert azt felelte:
–  Majd reggel? Nem értem, mért kéne addig várni, most is nyugodtan elmondhatod!
Janine most újból megpróbálta.
–  Na, menj a fenébe! Most hülyéskedsz velem? – kérdezte Ricky hitetlenkedve, de túl hangosan, hogy a fél étterem feléjük fordult, hogy lássák, mi folyik ott.
–  Cssssssttt! – pisszegte le a férjét Janine.
–  Azt akarod, hogy rávágjak a seggedre?
–  Nem! – felelte Janine és igyekezett megőrizni nyugalmát, hangját suttogássá halkította, hogy a mögöttük lévő asztalnál ülők abbahagyják a hallgatódzást.
–  Nem! Hanem fel akarok öltözni iskolás lánynak; te rajtakapsz, hogy csintalankodtam, ezért a térdedre fektetsz, és elvered a seggem egy tornacipővel.
–  De hát... – kezdte Ricky, de észrevette, hogy már megint túl hangos, ezért aztán suttogva folytatta. – honnan jut eszedbe ilyen?
–  Nem is tudom... csak arra gondoltam, jól szórakoznánk, egy kis változatosság nem árt. Nem igaz?