Viktor, a szüzek rontója

Történt egyszer, hogy elcsatangolt és egy messzi erdőbe tévedt, ahol még sosem járt azelőtt. Május volt, a nap sütött, a levegő pedig virágillattal teli volt. Egyszer csak sikoltozásra lett figyelmes. A hang irányába indult és nem sokkal később meg is látta a forrását, egy fiatal lányt éppen próbált két vele egykorú fiú. A lány hangosan kiabált, hogy engedjék el, de ők csak röhögtek a , mivel sarokba szorították.

Viktor előugrott az egyik bokor mögül és azt mondta nekik: Hagyjátok békén a lányt!

Azok kajánul mosolyogva feleltek: Mert különben mi lesz? Ne ugass bele, mert pórul jársz...

Ilyesmi válaszra számított, ugyanis megrohamozta a fiút, ledöntötte a lábáról, elkezdte csépelni ütésekkel, amitől a földre került, ott egy hatalmas jobb egyenessel ki is ütötte. A másik otthagyta a fához szorított lányt, megpördült a tengelye körül és a fiú felé ütött baljával, de ő kikerülte, kigáncsolta a lábával, bírkóztak egy ideig aztán néhány pofon csattant és társa is esett össze.

A lány nagyon meg volt rémülve, odament hozzá Viktor vigasztalni. Csak ekkor vette észre milyen gyönyörű. Mintha maga Aphrodité szállt volna elé, egyből szerelmes lett földöntúli szépségébe. Aprólékosan megfigyelte. 175cm magas lehetett, maximum 60kg, karcsú testalkatú, nyárias öltözetén keresztül jól látszott dekoltázsa. Miniszoknyát és ujjatlan, átlátszó pólót viselt, ami alatt valószínüleg nem is hordott melltartót. Hosszú szőke haja volt, kék szeme és gyönyörű, tükörsima arca. Megölelte majd így szólt hozzá:

– Ugye nem bántottak?

– Nem – szipogta

A lánynak ellenállhatatlan vonzereje volt, ráadásul valami különlegesen finom illatú parfüme is volt, aminek az illata is elragadó. Nem csoda, hogy azok a huligánok rátámadtak. Ilyen káprázatos lányt csak a mesékbe látni.

– Hogy hívnak?

– Kinga vagyok, és te?

– Viktor

– Hát köszönöm, hogy megmentettél Viktor... sokkal tartozom neked.

– Á, ugyan szóra sem érdemes. Ezek a gazfickók megérdemelték, amit kaptak, örülhetnek hogy életben hagytam őket.

– Nem, én tényleg meg szeretném köszönni neked valahogy, de sajnos nincs pénzem

– Tényleg semmiség az egész

– Ragaszkodom hozzá

– Hát jó, ha ennyire szeretnéd, esetleg maradhatnék nálad ebédre?

– Persze – mosolyodott el Kinga

Viktor ilyen szép mosolyt még soha nem látott