A szomszéd nő 4. rész

Az utolsó együttlétünk igazán különlegesre sikeredett Krisztával. A sötét parkolóban való szeretkezés fantasztikus volt, a legcsodálatosabb élmény, amiben valaha részem volt. Utána viszont majd’ két hónapig nem elégíthettük ki egymást. A férje lebetegedett és őt kellett ápolnia. Vagy dolgozott, vagy otthon ápolta a férjét. Én szinte belehaltam ebbe a két hónapba. Nem tudtam rendesen aludni, amikor ébren voltam csak Krisztára gondoltam, éjjel pedig vele álmodtam, amikor néhány órácskára lehunytam a szemem. Teljesen megbabonázott ez a csodálatos nő. Hiába próbáltam maszturbálással enyhíteni , nem segített. Hiába kapcsoltam be a legszaftosabb pornót, nem érdekelt. Csak Kriszta járt a fejemben és az ő csodálatos teste. Újra és újra elképzeltem, ahogy alattam vonaglik, amint keményen dugom a forró punciját. De sajnos ez csak fantázia volt. Sokáig gondolkodtam, hogyan szerezhetnék néhány lopott órácskát szerelmemmel, de semmire sem jutottam. Amikor is...

Egyik reggel kopogtak. Én félálomban, kómásan főztem a teát, így nem mondhatni, hogy szélsebesen nyitottam ajtót. Legnagyobb meglepetésemre a haverom állt előttem.

– Oh, zsír, ébren vagy, hála az égnek. – mondta megkönnyebbülten.
– Mi a francot akarsz hajnali fél hétkor. Miért nem alszol? Nyári szünet van.
– És te miért nem alszol? – kontrázott rá kérdésemre, én pedig hirtelen észbe kaptam: Jogos kérdés.
– Mert felébresztettél te barom. – vágtam rá némi hatásszünet után.
– Igaz... Na mindegy. Figyelj, segítened kéne. Anyám kocsija nem indul. A fateromét meg nem tudja vezetni. Mindig lefullad azzal a nagy döggel.
– Nem vagyok autószerelő. – vágtam közbe egykedvűen.
– Végigmondhatom? Kösz. Szóval. Te most szerezted meg a jogsidat és ha jól tudom a szüleid itthon hagyták neked a kocsit. Be tudnád vinni anyámat a munkahelyre?

Felcsillant a szemem. Van Isten! És tönkretette Kriszta kocsiját. Ez több mint fantasztikus. Legszívesebben örömtáncot lejtettem volna, de meg kellett tartanom egykedvű álcámat.
– Rendben. De jössz egyel. – válaszoltam.
– Oké, majd meghálálom... pontosabban anyám.
"Bizony, hogy meghálálja... " – gondoltam magamban és már indultam is öltözködni.