Beavatva 5. rész

A szélcsendes forróságban a nyugodt tó vize unottan lötykölte a parti sziklákat. Egy-egy komolyabb csobbanást talán csak a bevezető lépcső fém váza keltett. A távolban messzi strandok látogatói színes pontokként szakították meg az égszínkék felületet. Erikáék kertje is csendbe burkolózott. Szél nem susogott a fák levelei között, ember nem mozdult a napsütötte fövenyen, csak néhány rovar ciripelése, madarak bágyadt csicsergése hallatszott itt-ott. A ház, amely máris bódult, rózsaszín ködös kalandoknak adott otthont, kihaltnak és elhagyatottnak tűnt ezen a délutánon. Egyedül az előtte parkoló autó jelezte, hogy van itt valaki.

A házban csend – de csak első hallásra. A konyhában mosogatásra váró edények, a még vizes-párás fürdőszoba, a helyenként szétdobált ruhák egyként hallgatták a nagy nappaliból kiszűrődő zajokat. A nappali most nem volt elsötétítve, az ablakon át akadálytalanul beömlő fény árasztotta el Nikit, Erikát és Ádámot. Utóbbi kiszolgáltatott helyzetben: A két szerető bokáinál, csuklóinál fogva finoman, de határozottan az ágy sarkaihoz kötözte őt, majd a fekvő fiút kezelésbe vették. Erika hason feküdt, feje hümmögve, kéjes pillantásokkal bólogatott a felizgatott szerszámon. Ádám sem kitérni, sem ellenkezni nem tudott, de még szólni sem. Niki, Erika 16 éves lánya a fiú szája felett térdelt, és lázas vonaglás, halk nyögések között nyalásra.

Egyikük sem szólt. A szobában csak halk lélegzést, zihálást, cuppogást lehetett hallani, mintha csak egy lusta délutáni szieszta lenne mindez. Ádámnak azonban nem az volt. Teste megremegett, szinte görcsbe rándult... Újból megadta magát az anya-lánya párosnak, és , nyögve, rángva élvezett el a kéjes börtönévé vált ágyon. Erika szopta még egy kicsit, aztán kiengedte szája fogságából a kikészült hímtagot.
– Jól van, elélvezett. Megvolt a harmadik is – állapította meg szinte számító hidegséggel. Lánya, Niki kipirult arccal, széles mosollyal szállt le a fiú csurom nedves arcáról.
– Kikapcsolom a kamerát – mondta, nem kevesebb számítással a hangjában.

A kamera! Ádám kifáradt arccal nézett bele még utoljára, ahogy Niki ráirányította az objektívet, és utána leállította a felvételt.
– Jó anyag lett, anya – nevetett Niki. Erika bíztatólag megpaskolta Ádám farkát, arcát, majd eloldozta a fiút.
– Jó voltam? Megfeleltem? – kérdezte kissé berekedve, hallani lehetett, hogy egy jó ideje már nem beszélt...