Búcsúajándék

15 éves koromban megtörtént az, amitől a legjobban féltem. A legjobb barátomnak el kellett mennie városból, mert új iskolát választott neki a maximalista apja. Ez gondolom nem lep meg mindenkit, de az szerintem már annál inkább, hogy ő történetesen az unokatesóm volt. Kiskorunk óta együtt voltunk, amikor csak tudnunk, már-már a húgomként tekintettem rá. Fiatal kora ellenére már rendkívül nőiesen nézett ki, bár ezen a jegyeit nem igazán szerette kihangsúlyozni. A srácok gyakran próbáltak kikezdeni vele, de én, mint a hős testőr elűztem őket. Bevallom, nagyon tetszett nekem, de sosem néztem rá „úgy”.
Mikor megtudtam, hogy el fog költözni, 8 éves korom óta először elmorzsoltam pár könnycseppet, majd egy találkozót beszéltem meg vele, szerettem volna elbúcsúzni tőle. Egy parkban jöttünk össze, majd egy rövid beszélgetés után sírva fakadt, mondván, hogy a közeljövőben nem fog velem túl gyakran összefutni. Gondoltam, jobb lenne hazakísérni, nem hiányzik, hogy mindenki így lássa. Útközben végig a kezemet szorongatta és valami olyasmit hümmögött, hogy még ezer dolgunk lenne. Miután elértük a lépcsőház bejáratát, a mai napig nem tudom, hogy miért, talán a szomorúságtól eszét vesztve a szexről kezdett el beszélni. Megjegyzem, erről nem beszéltünk túl sokat, mindketten kicsit éreztük az erről való társalgást.
– Nem volt még alkalmam egy fiúval sem lefeküdni, ugye tudod?
A szokásos, se köpni, se nyelni érzés után így szóltam
– Nem is baj, ne akard elsietni. Én elkövettem ezt a hibát és sikerült egy kapcsolatot teljesen taccsra vágnom.
– Hogy? – kérdezte kíváncsian.
– Hosszú történet, talán majd egyszer elmesélem.
– Talán? Mikor talán? – kérdezte dühödten – Havonta, ha szerencsém van két napra tudok csak haza jönni.
– Hagyjuk!
Ezzel le is zártam a beszélgetést, majd sarkon fordultam és elindultam haza. Viszont ő rohant utánam, megállított, majd elkapta a kezem és egy meglepő kérdést tett fel.
– Szeretnél szeretkezni velem?
Ledermedve, szavak nélkül álltam egy helyben, egyszerre akartam a fejéhez vágni azt a milliónyi okot, amiért nem, de csak ennyit tudtam mondani:
– Kizárt.
Mire ő a bánattól fuldokolva még egy kérdést tett fel:
– Miért nem szeretsz? Neked nem jelent semmit az a majd’ 10 év, amit együtt húztunk le?
Ezt válaszra sem méltattam, leráztam magamról apró kezeit, és erőltetett menetben csoszogtam hazafelé.