Erotikus szakmák 4. rész - A képkeretező

– Letenné oda a másik pultra?
– Meg sem nézi? – csodálkozott a bőrdzsekis.
– Nagyon szívesen megnézném, ahogy meg is teszem később, de pillanatnyilag ezt a munkát kell befejeznem, mert jönnek érte.
– Bocsánat! – szabadkozott szaporán az ügyfél, miközben gondosan a jelzett helyre teszi a kartonok közé zárt képet, olyan óvatosan, mintha máris törékeny lenne.
– Semmi gond, és higgye el nekem, hogy láttam már képet eleget, azt is megállapítottam, hogy A/2-es méret lehet, de úgyis megmérem pontosan.
– Valami nagyon egyszerű keretet szeretnék... Olyat, ami nem tereli el a figyelmet a képről, és nem hivalkodó – Körbenézve a falon, hirtelen rábökött egy apró fényképet szegélyező lécre. – Talán ilyen felelne meg legjobban.
– Lehet.
– Esetleg vastagabb.
– Lehet az is, mert ekkora mérethez komikusan hatna a keskeny keret. Rám bízza? – A mester közben kisméretű, háromszög alakú lemezkéket számolgat, majd vízszintes mozdulatokkal az üveg mellé kopácsolja azokat.
– És ha visszajönnék kicsit később? Nem bizalmatlanság, de azt akarom, hogy mindenképpen jól sikerüljön a keretezés.
– Holnap reggelnél hamarabb nem kerül rá sor, addig bármikor bejöhet és választhat hozzá keretet, de el is hiheti nekem, hogy annál, amit mutatott, háromszor szélesebb illik...
Végre feladta a bőrdzsekis – egy vagyonba kerülhetett a kabátja –, és búcsúzóul azt mondta, hogy azért igyekszik még holnap reggelig beszaladni.
– Csak éjszaka ne próbálkozzon, bekapcsolom a műhelyben a riasztót – morgott még utána a mester, de figyelme ismét a sürgős munkájára irányult.
A képkeretezés rendkívüli precizitást igényel, néha agysebésznek érzi magát, nem is szereti, ha közben zavarják. Befejezte a festményt, újra és újra megforgatta, melyik lehet a teteje, melyik az alja.
– Normális festők azért szignózzák a képet, hogy meg lehessen állapítani... – morfondírozott magában.
Úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért két akasztót tesz rá, ezzel 50 százalék találati esélyt biztosít magának a festővel szemben, aki – a mester véleménye szerint – szintén nem volt tisztában vele, hogyan is mutat a műve, azaz melyik a talpa. Ezért is nem írta alá. Meg szégyellte is, amin nem lehet csodálkozni.