Egy titkárnő felfedezi titkos énjét 2. rész

Másnap úgy indulsz munkába, mintha csak álmodtad volna az egész fenyítést, de hamar rádöbbensz, hogy minden perce igaz volt, mikor le akarsz ülni a metrón. A feneked azonnal tiltakozó impulzusokat bocsát ki magából, hirtelen fel is pattansz és állva utazol a munkahelyedig. Az irodában megpróbálod elfoglalni magad különböző tennivalókkal, fénymásolsz, lemész a postáért, átmész a másik épületbe az anyagért amit valójában el is hozathatnál, de egyszer csak eljön a pillanat, mikor le kell ülnöd. Önkéntelenül is kiszalad egy kis szisszenés a szádon mikor üleped a székhez ér. Kolléganőid odakapják a fejüket, majd látva milyen kényelmetlenül ülsz, sokatmondóan egymásra néznek, és tüntetőleg elfordulnak. Teljesen elvörösödsz, legszívesebben elsüllyednél szégyenedben. Sokáig bámulod magad előtt a padlót, amíg egyszer csak azt veszed észre, Anikó ott áll előtted. Felnézel, és látod, hogy egy kenőcsöt nyújt oda neked.
– Én ezt nem... Nekem nem... – habogod lángvörös arccal, de a kolléganőd a szádra teszi az ujját, kezedbe nyomja a krémet.
– Kend be magad. És egy szót se! – hallod és már el is fordul tőled.
Lopva kiosonsz a vécére, és óvatosan bekened vele a fenekedet. Azonnali enyhülést hoz sajgó popsidra. Kellemes, nem tolakodó eukaliptusz illatot érzel. Megdöbbenve jössz rá, hogy ezt az illatot már ismered! Nem is egyszer volt ez a jóleső szag az irodádban. Azaz a szorítóbilincset az asztalomon tényleg rendszeresen használom, ahogy gondoltad! A felfedezéstől elgyengülnek a lábaid, lehuppansz a WC – re. Csak egy kis idő múlva fogod fel, nem is fáj különösebben az ülés. Újra megnézed a csodaszert amit kaptál, de akárhogyan is vizsgálod, nincs semmi ráírva. Mindenestre most nagyon hálás vagy jótékony hatásának.
Az irodádba belépve továbbra sem mersz a kolléganőid szemébe nézni, gyorsan leülsz és beletemeted magad a munkába. A kenőcs tényleg varázsszer lehet, mert két nap alatt semmilyen nyoma nem marad a fenyítésnek. A viselkedésem irántad nem változik semmit, így te is megtartod a három lépés távolságot. Még egy hét sem telik el, ismerős illat csapja meg az orrodat, mikor Márta belép a szobába. Önkéntelenül is felkapod a fejed. Kolléganőd most állja a pillantásodat és egy kis félmosoly jelenik meg az ajkán.