Munkában a pszichiáterem

Az új pszichiáteremnél tett látogatás után ottfelejtettem a székem mellett, amit vásároltam. Depresszióban szenvedtem és barátnőm, Mary ajánlotta őt, már hat hónapja járt hozzá rendszeresen.
Késő volt, már elmúlt hét, de tudtam az ajtó kódját és úgy gondoltam, nem zavarja a dokit, ha a várószobában ülök, amíg őnála páciens van.
Csodás egy fickó volt. Nem csodálom, hogy Mary alig várta a pénteket, mikor terápiára ment hozzá. Épp elmentem irodája ablaka előtt, mikor meghallottam a férfi és Mary hangját. Minthogy kíváncsi természet vagyok, megálltam ott, mert hallani akartam, vajon a barátnőmnek is olyasmiket mond-e, mint amiket nekem.
Nagyon jó volt a szerepek játszásában, így építve fel a páciens önbizalmát.
–  Üdv, Mary – mondta Michael. – Örülök, hogy látom. Foglaljon csak helyet, egy perc és itt vagyok.
–  Köszönöm. Igazán jól fest – búgta.
Pár másodpercnyi csend után Michael erős, határozott hangját hallottam.
–  Helyes. Ma azt játsszuk, hogy maga az alkalmazott, én meg a főnöke, rendben?
Észrevettem, hogy a hátsó ajtó mellett ott van egy régi tejes rekesz, azt odahúztam, hogy felállhassak rá és belássak az irodájába.
–  Ha maga így látja jónak – felelt Mary nyugodtan.
Tökéletesen láttam mindent. Egyenesen rájuk néztem, remek helyzetből a kukucskáláshoz.
–  A főnöke, Marcus McManus a vállalat igazgatója, jó?
–  Jó – felelte Mary.
–  Maga helytelenül viselkedett egypár alkalmazottal, ezért a főnök most az irodájába hívatta. Kezdhetjük?
–  Igen.
–  Hallom, gorombáskodik néhány alkalmazottunkkal – mondta Michael kemény hangon.
–  Ezt azért nem mondanám – felelte Mary védekezőben.
–  Mary, ez a kezelés most arról szól, hogy maga sebezhető helyzetbe kerüljön – szólt Michael türelmesen. – Hogy fogalma legyen arról, mit éreznek a félénk emberek, akik egy túlbuzgó, hatalmat szerető főnök alá vannak beosztva. És hogy ez működjön, az kell, hogy maga alázatosnak érezze magát. Ehhez pedig meg kell tennie mindent, amit mondok, kérdés nélkül, és részt kell venni ebben a játékban úgy, mintha valóban maga lenne fenyegetett helyzetben. Érti?
–  Igen, azt hiszem – felelt Mary.
–  Nincs kifogása az ellen, ha elindítom a felvételt, igaz? Az a véleményem, mindig jó visszanézni, hogy lássam, hogyan reagál bizonyos helyzetekre.
–  Persze, részemről rendben – mondta Mary és keresztbe tette hosszú lábait.