Utazás közben 1. rész

Sokat utazom. Szeretem beszélgetéssel eltölteni az időmet. Az egyik útitársam ezt mesélte. Mivel nem kötelezett titoktartásra, ezért leírom.

"Ha elmondanám önnek hölgyem, mi volt a legnagyobb élményem egy körutazáson, el sem hinné. "
És elmesélte.
"Ezen a körutazáson – természetesen – nem egyedül vettem részt, hanem a barátnőmmel. Ő is elvált, akárcsak én. Sok szépet és érdekeset láttunk, a legnagyobb élményem mégis szexuális vonatkozású.
Évek óta rosszul alszom, gyakran felkelek éjszaka, sétálok egyet, míg újra el nem álmosodom. A körutunk egyik városában is ez történt velem. Mivel tudtam, hogy a szállodának szép tetőterasza van, ahonnan szép kilátás nyílik a városra, fölsétáltam. Hosszan gyönyörködtem a látványban, majd hajnal felé visszaindultam. Beléptem a szobába. Miután visszafeküdtem az ágyba, éreztem, hogy két telt mell nyomódik a hátamnak, ami nem lepett meg, mert Pirinek 38 évesen is egészen jó alakja van.
Azután egy kéz simogatni kezdett, és a nyakszirtemtől kiindulva megállapodott a combjaim között. Néhány gyöngéd simogatás a megfelelő helyen megtette a magáét, "ébredezni kezdtem". A kéz folytatta a megkezdett mozdulatokat, és tulajdonosa háttal fordulva nekem egyre félreérthetetlenebb helyre igyekezett. Nem sok időbe telt, és már belül voltam a kapun.
Azonnal megéreztem, hogy ez a lyuk nem "az a lyuk". Piri ugyan remek szexuális partner, négy éve élünk együtt, de két gyerek után szűknek már sem – miképpen nem nevezhető. Ez a hüvely azonban szűk volt, és ritmikus szorításával valósággal az őrületbe kergetett. Amikor rájöttem, hogy alighanem eltévesztettem az ajtót, és fogalmam sincs, ki mellett fekszem, először fel akartam ugrani, de néhány újabb szorítás meggyőzött róla, hogy okosabban teszem, ha maradok. Ismeretlen partnerem halk sóhajai fokozatosan zihálásba ment át, a szorítások frekvenciája is egyre nőtt. Rövidesen lihegéséből meg bőségesen ömlő nedveiből egyértelművé vált, hogy elélvezett. Az utolsó szenvedélyes szorítások hatására én sem tudtam visszatartani az orgazmusomat. Még pihegtünk néhány másodpercig, majd anélkül, hogy akárcsak egy szót is váltottunk volna, csöndben kiosontam a szobából, ezúttal már nem tévesztve el az ajtónkat.