Fejezetek egy elátkozott férj naplójából 1. fejezet

Május 1.

Fogalmam sincs hogy lehettem olyan idióta, hogy épp ezt a nőt vettem el feleségül. A szerelem vakká és butává tett. Szép lány volt, de a szex sosem volt az erőssége. Most, 5 évi házasság után pedig egyenesen letudva érzi a maga részéről a nemi életet. Csak ritkán fűti a vágy. Nem úgy mint engem. Én állandóan szeretkeznék. Főleg mióta kevesebbet jutok hozzá.
De ez a mai nap... Végre! József barátoméknál voltunk szülinapi party – n. És Ő, az én egyetlen feleségem újra spiccesre itta magát. Na nem sokszor fordult ez eddig elő vele, igazából minden alkalomra emlékszem, mivel ez valahogy egybe esett azzal, ahányszor leszopott... Igen. Összesen három alkalommal. Mióta együtt vagyunk. Siralmas, tudom.
Ő kezdte el fitogtatni a társaság előtt erősen hiányos zenei tudását, mely egy fogadáshoz vezetett közte, és köztem. Nekem jól jött a fogadás, tudtam ha megnyerem, akkor kérek tőle zálogba valami durvát. Merészet. Persze Ő, előjött a szánalmas kis kívánságával, hogy ha Ő nyer, 1 hétig enyém a házimunka. Én pedig kajánul súgtam a fülébe: – Ha én nyerek, 1 hétig mindennap leszopsz.

Láttam a meghökkenést az arcán, amit felváltott a magabiztos mosoly. Biztos volt a dolgában, így bevállalta. A társaság előtt persze nyilvánvaló volt a szexuális tartalom, nevetgéltek is csendben.
Persze hogy én nyertem! mosollyal nyugtázta a vereséget, nem akart szégyenben maradni, így hát mindenkit biztosított arról, hogy betartja az ígéretét.

Tudtam, nagyon jó kis hétnek nézek elébe. Elhatároztam, kiélvezem minden pillanatát. Hazafelé sétáltunk, a város csendes volt a késői óra miatt. Már a gondolatra is felállt a farkam, hogy nem sokára a sötét és kihalt parkon át vezet majd utunk.
Karon fogtam, és vezetni kezdtem egy elhagyatott rész felé. – Mit akarsz? – kérdezte felháborodással a hangjában. – Ma van a hét első napja. – vigyorogtam rá, majd éreztem megszűnik az ellenállása, és arra megy, amerre én irányítom. Egy sötétebb helyen megálltam, szembefordítottam, és a sliccemen át kihúztam álló farkam. Lenézett rá, és tanácstalannak tűnt, mint aki most lát ilyet először életében. Megfogtam a kezét, és rátettem a farkamra. Lassan, és immel – ámmal elkezdte verni, húzogatta rajta a bőrt, de nem volt benne valami nagy meggyőződés.