Vidéken

Ritkán járok vidéken, mert a munkám ezer szállal Budapesthez köt, de most mégis le kellett utaznom az egyik szabolcsi kisvárosba, hogy egy ügyfélpanaszt kivizsgáljak. Az utazás hosszú volt és eseménytelen, közben igyekeztem felkészülni a várható beszélgetésre, melyet az ügyfél képviselőjével kellett folytatnom, és már megelőzött néhány levélváltás. Amikor megérkeztem szokásos tárgyalótermi környezetben fogadott egy harmincas évei elején járó nő, aki után Pesten nem fordultam volna meg az utcán, de ízléses eleganciával volt felöltözve, bár érezhető volt rajta a vidékies stílus. A hölgy – nevezzük Antóniának – kemény tárgyaló fél volt, megizzasztott, mire elértem azt, ami miatt mentem: elsimítottam (egy kis kedvezménnyel) az elégedetlenség egyre magasabbra csapó hullámait. Miután lezártuk a beszélgetést már éppen készülődtem hazaindulni (hiszen hosszú út állt még előttem), amikor is előállt egy közös ebéd ötletével. Miközben felajánlotta, hogy meghív, láttam valamiféle huncut csillogást a szemében megvillanni, de csak egy pillanatra...
Kimentünk a parkolóba, ahol Ő a saját kocsija felé terelgetett, mondván minek menjünk két kocsival?! Én hallgattam rá, és beültem mellé, de meglepetésemre nem egy vendéglő parkolójában álltunk meg, hanem egy kis családi ház előtt. Határozottan elindult a ház felé, én pedig utána.
Amikor beértünk, egy üdítővel, amit elfogadtam, majd beküldött a szobába. Tulajdonképp ez volt a ház egyetlen lakóhelyisége, mely egy jó ízléssel berendezett budoár hangulatát adta vissza: hatalmas franciaágy állt a középpontban, körülötte selyem és tüll anyagokkal félig-meddig eltakart tükrök, melyek mind az ágyra néztek. Tükör természetesen volt az ágy felett is, így kétség sem férhetett hozzá, mi a legfőbb hobbija Antóniának...
Amikor visszatért a konyhából az üdítőkkel mondta, hogy helyezzem magam kényelembe, és amikor kissé körbenéztem ülőalkalmatosság után, felkacagott. Még mindig nevetve mondta, hogy feküdjek az ágyra, sőt, a felesleges ruháimtól is szabaduljak meg, mert ő bizony most meg fogja baszatni magát velem! Amikor meglátta elkerekedett szemeimet e nyíltság hallatán, még jobban nevetett, és a kis fésülködő asztalkára letéve az üdítőket ő maga is vetkőzni kezdett.