Az én sztorim 1. rész - Kisfiammal

Egyik délután a neten barangolva találtam rá erre az oldalra. Körülnéztem, majd megakadt a szemem a családi történetek menüponton. Elolvastam néhányat és egyrészt meglepődtem, hogy miket találok, másrészt megkönnyebbültem, hogy nem csak velem történt ilyen dolog, ezért úgy döntöttem én is megosztom veletek a történetemet.
50 éves nő vagyok, vállalkozóként dolgozom, van egy 29 éves fiam aki egy fiatalkori szerelem gyümölcse. Az apjával soha nem éltem együtt, mert neki volt saját családja, én csak egy kis kaland voltam neki. A szüleimnél laktunk egy kisvárosban egészen 27 éves koromig, de aztán megismertem egy pasit akihez egy év után férjhez is mentem. A fiam nem igazán szívlelte a mostohaapját, ezért a család úgy döntött, hogy mindenkinek az lesz a legjobb ha Petit a szüleim nevelik tovább. Mai gondolkodásommal már szégyellem hogy ebbe belementem – főleg, hogy a házasságom is csak egy merő szenvedés volt – de akkor ez tűnt a legmegfelelőbb ötletnek. A férjem kb 150 km – re lakott a szüleimtől, így a fiamat csak iskolai szünetekben és néha hétvégéken láttam. Egyre kevesebbet beszéltünk, kezdtünk idegenné válni egymás számára. 10 év múlva 1999 – ben meghalt az édesapám, édesanyám meg ideg összeomlással kóórházba került. Arra gondoltam amíg nem rendeződnek a dolgok visszaköltözök a szüleimhez, ne legyen Peti egyedül, meg édesanyámat is tudtam látogatni naponta. Én ekkor már 37 éves voltam, a fiam 16 és gimibe járt. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki a hirtelen jött szülői felügyelet és ezt éreztette is. Engem ez nagyon zavart pár nap múlva és megpróbáltam vele megbeszélni. Szóltam neki, hogy üljünk le, mert szeretnék mondani valamit.
– Kisfiam! Tudom ez a helyzet neked is új, nekem is. Tulajdonképpen tíz éve csak mintha távoli rokonok lennénk, tudom ez főleg az én saram, de szeretném ha szép lassan újra egy család lehetnénk.
Csak dőlt belőlem a szó, bocsánatot kértem tőle az elmúlt évek miatt, kértem segítsen hogy normalizálódjon köztünk a viszony... nagyon sok mindent elmondtam neki a rossz házasságomról is, és biztosítottam róla, hogy bármi is történt ő még attól az én egyszem gyerekem és szeretem. Egy csomó mindent mondtam még amit ő szó nélkül meghallgatott, majd annyit mondott elmegy fürdeni és átgondolja a hallottakat.