Sztriptíztől hajnalig 1. rész

– Balkezes vagy? – csodálkozott a srác lefelé nézve.

– Dehogy, csak amaz megfájdult – válaszolt a mellette, felhúzott térdekkel ülő, hosszú, feketehajú lány, egy pillanatra sem hagyva abba a nadrág elejének gyűrögetését.

Az alacsony csaj, aki az előbb beengedett, felkacagott mögöttem, mire a tágas nappali egyik sarkában szétterült, négytagú társaság felnézett, és ki-ki egy biccentéssel, mosollyal vagy csupán egy laza kézmozdulattal üdvözölt.

– Tudjátok, miért jobbra gombolódnak a pasi-nadrágok? – kérdezte a körből a másik lány az izgatottság olyan fokán, mintha a megfejtésen múlna a fődíj. – Hogy be tudjuk csúsztatni a kezünket! – Állítását szemléltetni akarta a közelében, tőle balra srác farmerén, ám ehhez előbb le kellett húzni a cipzárt. Odahajolt hát, lehúzta, és bizonyosra akart menni, ezért az egyetlen gombot is kikapcsolta. Visszaült a helyére, és immár akadálytalanul be tudta mutatni, hogyan siklik be egy kisméretű kézfej a nadrágba, még akkor is akadálytalanul befér, ha a bentlakó erre a mozdulatra hirtelen felemeli a fejét, és veszett merevedéssel reagál. A nadrág és tartalmának tulajdonosa nagyokat pislogott, de élvezte a mutatványt.

Úgy láttam, jól indul a buli, bár még hivatalosan el sem kezdődött.

A ház úrnője, a buli szervezője, Tünde még az emeleti szobájában készülődik – mint ezt megtudtam attól a csajtól, aki csengetésemre széleste tárta az ajtót –, és láttam a nyitott garázsajtón át közös barátnőnk, állandó stopposom, Mariann kocsiját is, rajtuk kívül talán csak ez a néhány korai, igen vidám vendég tartózkodik egyelőre a hatalmas házban.

A sliccekhez jól értő lány – ő volt az, aki a közelmúltban úgy utazott négy pasi társaságában, hogy odafelé is kettőt, visszafelé is kettőt lekezelt – mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, vagy abból a "korai"-t:

– Nem korai ez még? – Bizonytalanságát demonstrálva, kezét mégsem húzta ki a srác nadrágjából.

– Hagyd már! Ezt csináltam egész úton! – csattant fel panaszos hangon a feketehajú, aki egyelőre csak kívülről markolászta a mellette terpeszkedő fiú farkát. – A főnökömnek az a mániája – tette hozzá magyarázatképpen –, hogy vezetés közben, mármint amíg ő vezet, egész végig húzogassam a dorongját, csak lassan, hogy ne is süljön el és ne is lankadjon le. Még jó, hogy most csak eddig jöttünk.

– Elhozattad magad?