Legyen a büntetés a bűnre szabott

Huss! Huss! A nádpálca suhogó hangja ez, amit hallok, a Gazdám csapkod vele a fülem mellett. Azt a hangot is jól ismerem, mikor a pálca a húsomba vág. Paff! Paff!
De most még nem ezt hallom. Mi több, nem is azt érzem. Mert Gazdám másféle büntetést talált ki nekem ma estére. A dicső szabadság helyett, melyet az jelent nekem, ha az ő kezétől kapom az ütlegeket husánggal vagy bármi eszközzel, ami éppen eszébe jut, hogy azzal hevítse fel húsomat, most úgy döntött, megfoszt attól a különlegesen szenzációs érzéstől, hogy a saját kezével büntet.
Ehelyett most arra , hogy azt hallgassam, mikor ő valaki mást büntet meg. Azonban nem lehetek szemtanúja az eseménynek, még csak nem is tartózkodhatok ugyanabban a szobában, amikor ő azt a másikat bünteti.
De hallgatnom kell őket.
–  Jól érzed magad, madaram? – kérdezi.
Még hogy jól? Milyen választ adjak erre? Úgy gondolom, a háttámlát borító puha velúr jó érzés pucér bőrömnek. A hátam és a fenekem tehát jól érzi magát. De ezt éppen nem mondhatnám el a kötelekről, amiket a derekam köré fűztek és kettészelik a pinám ajkait. Még dörzsöl? Egy kicsit. Szorosra kötötték? Naná! Izgató, igen!
De semmiképpen sem jó érzés.
Tudom, hogy érzelmeim kiülnek arcomra. Olyasvalami ez, ami ellen semmit sem tehetek, akárhogy is próbálom. Gazdám így nagyon is jól tudja, hogy a válaszom nem őszinte.
–  Hadd fogalmazzam újra, madárkám – mondja most, miközben a nádpálca hegyét jobb combom belső felének nyomja.
–  Szeretnéd, ha eloldoználak?
–  Ó, nem, Gazda! – törnek elő szavaim, mielőtt még elejét vehetném. – Készen állok bármire, amit csak akar.
A pálcával végigköveti combom belső felét a térdemig, majd a másik combommal folytatja ugyanezt. A bambusznád apró végigkarcolják finom húsomat. Beharapom az ajkam, nehogy hangosan felnyögjek, mikor abbahagyja és elveszi onnan a pálcát.
–  Nagyon helyes, madárkám. Akkor ideje, hogy elkezdjem.
–  Igenis, Gazda.
Ujjaival most megragadja az államat és szorosan fogja. Érzem lehelletének melegét, az ajkamtól mindössze néhány hüvelyknyire.
–  Ne feledd: ez most a te büntetésed. Ha hallgattál volna rám, most te lennél az, akit figyelmemmel tüntetek ki. Ehelyett azonban hallani fogsz minden hangot, miközben Melody testét ütlegelem. Az ő testét a tied helyett.
Szomorú ez, mivel tudom, hogy én lehettem volna, aki átérzi Gazdám büntetésének csodáját, de most csak ennyit tudok mondani:
–  Igenis, Gazda.