Amit csak akarunk 3. rész

Újra elkezdtünk csókolózni, anyu a hátára feküdt, széttárta a lábait és magára húzott.
– Gyere! – suttogta a fülembe. – Basszál meg keményen!
Nem kellett sok biztatás, a farkam újra bekeményedett és szép lassan kezdve, fokozatosan gyorsítva az iramon megismételtük amit nemrég csináltunk. Most már tudtam arra is figyelni, hogy ne csak nekem legyen jó és anyu háromszor is elment mire végül újra a pinájába lőttem az összes spermámat. Utána kicsit még simogattuk egymást, majd felállt és kiment zuhanyozni. Én ültem a kanapén és csak bámultam magam elé: Te jó ég! 15 év elteltével újra lefeküdtem az anyámmal és újra ugyanolyan jó volt, ha nem jobb. Őrültek vagyunk! Mi lesz ezután? Mi lesz holnap? Nem vagyunk normálisak!
Bambulásomból anyu hangja riasztott fel.
– Megyek lefekszem. Tusolj le te is, aztán ha akarsz, alhatsz velem.
Ebből a mondatból azt éreztem ki, hogy nem bánja ami történt és a folytatás ígérete is ott lebegett a levegőben. Elhúztam fürdeni, majd anyu szobájába vettem az irányt. Bebújtam mellé az ágyba, átöleltem, de ő már félálomban volt. Valamit motyogott amit nem értettem, ezért nem is próbálkoztam, láttam, hogy őt is kifárasztotta a játszadozásunk, nemcsak engem.
Hamar el is aludtam, mint akit fejbe vágtak. Reggel arra ébredtem, hogy az ablakon süt be a téli, bágyadt napsugár és egyedül fekszem az ágyban. Kimentem a nappaliba, anyu sehol. A konyhában se volt, a fürdőszoba is üres, nem hallottam semmi mozgást. Már kezdett valami megmagyarázhatatlan rossz érzés elhatalmasodni rajtam, mikor kiszólt a WC – ből.
– Itt vagyok, ha engem keresel, most ébredtem egy kicsivel előtted.
Megkönnyebbülten válaszoltam:
– Akkor siess, nekem is kell .
– Ne siettess! Ha nem bírsz várni, gyere be, együtt. – nyitotta ki nevetve az ajtót.
Nem semmi látvány volt ahogy ott ült felhúzott hálóingben, kissé szétnyitott lábakkal.
– Na gyere! Betalálsz a lábam között?
– Megpróbálhatom. – vigyorogtam.
Aki esetleg csinált már ilyet, az tudja, hogy nem egyszerű dolog. Persze röhögtünk is a helyzet furaságán, mint két kis idióta kölyök, aminek az lett a következménye, hogy nem csak a csészébe sikerült beletalálnom, de anyu combját, hasát meg az édes, szőrös pináját is sikerült . A végén már fulladozva röhögtünk, de valahogy eljutottunk a zuhany alá. Együtt zuhanyoztunk le, de csak zuhanyzás volt, semmi más. Utána anyu még mindig nevetve mondta: