Böbe és én 1-2. fejezet
Megjelenés: 2012. május 25.
Hossz: 14 151 karakter
Elolvasva: 11 445 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
1. fejezet – Az érkezés
Először is azzal kezdeném a történetem, hogy akkortájt egy átlagos 16 éves srác voltam. Barátnőm nem volt, a lányokkal nem volt sok sikerem. A középiskolában koleszos voltam, ahonnan csak ünnepekkor és nyári szünetre mentem haza.
Történt azonban, hogy nyáron a szüleim elküldtek pár hétre a nagynénémhez az ország másik felébe. Anyám-apám sokat dolgoznak, és nincs aki vigyázzon rám – mondogatták. Pedig 16 évesen azért már tudtam egyszerűbb kajákat összedobni, mosni, sőt a munka sem volt ismeretlen számomra. De úgy fogtam fel ezt az egészet, mint egy nagy kalandot. Kicsit féltem is az egésztől, mert a nagynéném tanárnő a helyi iskolában, és kicsit sem hiányzott, hogy augusztusban a leckével és a tanulással nyaggasson. Az utazás napján anyám kikísért a vasútállomásra, hogy nem-e csavarogni megyek a vonatjegy árából. A mintegy 8 órás vonatúton próbáltam lelkileg felkészülni arra, hogy milyen lesz a találkozás a nagynénémmel. Legalább 5-6 éve nem láttam, és csak homályos emlékképeim voltak róla.
A nap már nyugodni készült, mire beért a vonatom, és Böbe néni már ott várt az állomáson. Ő egyébként magas, fekete vállig érő hajú, barna szemű nő, átlagos testalkattal, és nem túl nagy mellekkel. Férje nincs, soha nem is volt házas, és amennyire tudom még komoly udvarlója sem volt. Böbe néni egy lenge nyári ruhát viselt, ami kiemelte szép kerek melleit, amin egy pillanatra meg is akadt a szemem, sőt alig jutottam szóhoz.
– Csókolom Böbe néni! De csinosnak tetszik lenni! – dícsértem meg azonnal.
– Ne csókolomozz itt nekem, Böbe vagyok és nem néni. Vagy talán olyan öregnek nézek ki? Csak 42 vagyok! És csak tegezz nyugodtan!
– Bocsánat...
– Inkább gyere és adj két puszit! – szólt és én öletem is át a legnagyobb örömmel, és tettem eleget kérésének.
Elindultunk Böbe háza felé, és útközben megjegyezte, hogy mennyire megváltoztam mióta legutóbb látott. Végül egy kis séta után megérkeztünk egy családi házhoz a falu szélén. Az utolsó ház volt a falu végén, utána csak az erdő. Másik oldalt csak egy omladozó viskó ami már egy jó ideje lakatlan. Szemben egy nagyobbacska darab szántóföld. A ház udvarán Buksi, a német fogad minket. A lakás egy előtérből, egy konyhából (ami egyébként nappaliként is funkcionált), két szobából, egy fürdőből, egy mosdóból és egy kamrából állt. Nagynéném kapásból az egyik szobába kísért.
Először is azzal kezdeném a történetem, hogy akkortájt egy átlagos 16 éves srác voltam. Barátnőm nem volt, a lányokkal nem volt sok sikerem. A középiskolában koleszos voltam, ahonnan csak ünnepekkor és nyári szünetre mentem haza.
Történt azonban, hogy nyáron a szüleim elküldtek pár hétre a nagynénémhez az ország másik felébe. Anyám-apám sokat dolgoznak, és nincs aki vigyázzon rám – mondogatták. Pedig 16 évesen azért már tudtam egyszerűbb kajákat összedobni, mosni, sőt a munka sem volt ismeretlen számomra. De úgy fogtam fel ezt az egészet, mint egy nagy kalandot. Kicsit féltem is az egésztől, mert a nagynéném tanárnő a helyi iskolában, és kicsit sem hiányzott, hogy augusztusban a leckével és a tanulással nyaggasson. Az utazás napján anyám kikísért a vasútállomásra, hogy nem-e csavarogni megyek a vonatjegy árából. A mintegy 8 órás vonatúton próbáltam lelkileg felkészülni arra, hogy milyen lesz a találkozás a nagynénémmel. Legalább 5-6 éve nem láttam, és csak homályos emlékképeim voltak róla.
A nap már nyugodni készült, mire beért a vonatom, és Böbe néni már ott várt az állomáson. Ő egyébként magas, fekete vállig érő hajú, barna szemű nő, átlagos testalkattal, és nem túl nagy mellekkel. Férje nincs, soha nem is volt házas, és amennyire tudom még komoly udvarlója sem volt. Böbe néni egy lenge nyári ruhát viselt, ami kiemelte szép kerek melleit, amin egy pillanatra meg is akadt a szemem, sőt alig jutottam szóhoz.
– Csókolom Böbe néni! De csinosnak tetszik lenni! – dícsértem meg azonnal.
– Ne csókolomozz itt nekem, Böbe vagyok és nem néni. Vagy talán olyan öregnek nézek ki? Csak 42 vagyok! És csak tegezz nyugodtan!
– Bocsánat...
– Inkább gyere és adj két puszit! – szólt és én öletem is át a legnagyobb örömmel, és tettem eleget kérésének.
Elindultunk Böbe háza felé, és útközben megjegyezte, hogy mennyire megváltoztam mióta legutóbb látott. Végül egy kis séta után megérkeztünk egy családi házhoz a falu szélén. Az utolsó ház volt a falu végén, utána csak az erdő. Másik oldalt csak egy omladozó viskó ami már egy jó ideje lakatlan. Szemben egy nagyobbacska darab szántóföld. A ház udvarán Buksi, a német fogad minket. A lakás egy előtérből, egy konyhából (ami egyébként nappaliként is funkcionált), két szobából, egy fürdőből, egy mosdóból és egy kamrából állt. Nagynéném kapásból az egyik szobába kísért.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 7 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fájdalmas hibák:"...hogy nem-e csavarogni megyek..." Ááá!
No, meg a srác rögtön szerelmet vall a nagynéninek. Annyira gyermeteg.
Lehet-e szűz 42 éves korában? Nem zárható ki, bármennyire szokatlan. Egymillióból egy talán, de nem nulla a valószínűsége. Ez lenne a történet legkisebb hibája.
Na, nezzuk a folytatast !!
megér egy folytatást!