Beavatva 1. rész

Ádám vegyes érzelmekkel nézte a torta tetjén szikrázó díszt. A szülei nagyon finom süteményekkel lepték meg 18. születésnapja alkalmából, ő mégsem volt teljesen boldog, hogy nagykorú lett. Ádám ugyanis még mindig szűz volt (ellentétben sok barátjával), ennek pedig egyedüli oka, hogy gátlásos, félénk fiú volt, aki sokszor megkapta az "anyámasszonykatonája" jelzőt is.

Vékony teste és kisfiús arca miatt aligha nézték 18 évesnek (inkább 14-15-nek), de még ennél is jobban zavarta, ami a nadrágjában volt. Méretben fel sem vehette a versenyt kortársaival, hát még a lányok igényeivel! Vagyis Ádám egyáltalán nem volt férfias, a neki tetsző kora beli, vagy inkább idősebb lányoknál szóba sem jöhetett.

Jobb híján ő is az internetre menekült, ahol erotikus oldalakon és chat csatornákon próbált felcsípni valakit, de a sok álember között erre nemigen volt esély. Ezért nem volt boldog ezen az ünnepnapon sem. Úgy sejtette, ezután is minden a megszokott módon zajlik majd. Csakhogy nem sokkal születésnapja után az egyik chat oldalon beszélgetésbe keveredett valakivel.

Erika nem volt Ádám zsánere. Képet cseréltek. A nő a 40-hez közelített, vagy talán túl is lépte azt, a színes ruhában domborodó méretes mellei pedig csak részben terelték el Ádám figyelmét kissé duci alkatáről, vastag karjairól. A fiú mégis izgalomba jött, mert Erika végre kaphatónak tűnt rá, hogy kalandba bonyolódjon vele, és elvegye a szüzességét.

Néhány hosszabb levélváltás, sőt telefonbeszélgetés után alig telt el egy hét, és Ádám már közeledett a megbeszélt helyhez. Az utca stimmelt, a megadott házszámnál egy takaros, zöldövezeti kis ház állt. A csengő csak arra várt, hogy megnyomják. Ádám szíve a torkában dobogott, még a friss tavaszi szélben is szinte izzadt az idegességtől. Tett egy kört inkább. Elment az utca végébe, nagyokat lélegzett, elsétált a keresztutcán, aztán visszafordult. Mindezt eljátszotta mégegyszer, aztán kissé lenyugodva megállt a ház előtt. Becsengetett. Néhány másodperc múlva a kertkapu berregve jelezte, hogy nyitható, Ádám bement, és immár újra idegesen megállt a bejárati ajtó előtt. Még tudott egy nagyot sóhajtani, ahogy kulcsok zörögtek a belső oldalon.

Kinyílt az ajtó, és ott állt Erika, széles mosollyal az arcán.
– Szia Ádi! Örülök hogy eljöttél, gyere be!