A kocsma szépsége

Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt.

Visszahuppantam a talajra.

Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája azt a felejthetetlen esetet, amikor egy betörő bemászott, és később heteken keresztül rájött a dadogás, amikor emlékeztették a kalandjára: a förtelmesen nagytestű barátságosan hanyatt taszította, és óriás nyalókának nézve, reggelig rajta feküdt, és elégedetten morogva, kitartóan kóstolgatta. Kit terhelne a felelősség, ha a jószándékú behatoló meghal a röhögéstől? Nem lenne csoda, ha ártatlan betörők parlamenti képviselői interpellálnának, és jogszabályban kérnék rögzíteni, hogy ne csak harapós figyelmeztessenek táblák, hanem tréfáskedvűekre is.

Mindenesetre láttam, amit akartam: a házban sehol nincs világítás. Valószínűleg csak a két nénike tartózkodik otthon, hozzájuk meg hiába csengetnék be. Kétlem, hogy rá lehetne őket beszélni egy laza és gyors bulira. A haverom bezzeg nonstop hajlamos ilyesmire – merre kószálhat? – akár percek alatt összecsődítene néhány embert. Telefonja persze kikapcsolva.

Az amorf ebnek köszönhetően a térdemet alaposan beütöttem a kőfalba, de sebaj! Visszaültem a kocsiba és komótosan visszagurultam a városba. Afféle csajozós sebességgel, amikor bőven van idő megcsodálni az autó formáit, a kormány mögül pedig a lányokét.

Újabb ötletem támadt!... Pötyögtem a telefonon. Mire jók a haverok?... Bulizás céljára úgy tűnik most nem, mert hiába csengetem hosszasan egy másikat... El tudtam képzelni, hogy szokásosan meglátogatta az albérlőit, és most ott érzi jól magát és a lányokat.

Letettem a kocsit a lakásom előtti parkolóban, majd egy határozott hátraarccal, gyalogosan megcéloztam egy közeli kocsmát.

*