Egy üzletasszony naplója 12. rész
49. fejezet
Key West
Az egyik közeli étteremben megismerkedtem a pincérrel, s rajta keresztül a tulajdonossal. Még otthon Budapesten megvettem egy borkereskedő céget, hogy majd az szállítsa az italokat a panziómba, de kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a cég külföld felé is.
– Töltse fel az éttermét magyar borokkal. – mondtam neki.
– Nem lehet, mert kizárólagos szerződésem van egy kaliforniai kereskedővel. – válaszolta.
Kérésemre azonban összehozott a cég képviselőjével, aki akkor épp Key Westben tartózkodott, Floridán. Fogtam magam és átutaztam a mesés korallszigetre.
Robert akkor 53 éves volt, az egyik legbefolyásosabb amerikai borkereskedő cég, vezető értékesítője, amolyan teljesen átlagos idősödő férfi, pocakos, kopaszodó. Na, az ilyeneknek mutogatom legszívesebben csillogó puncim. Jómódú és kellemes jelenség, kimért és üzleties. Szálláshelyén kerestem fel, ami a buszpályaudvartól nem messze, a város szívében volt. Földszintes, kívül sokszínű, buja növényzettel borított század eleji épület volt. Beléptem. Gazdag, díszes berendezés antik bútorokkal. Spanyol ajkú házvezetőnő fogadott és bekísért a hatalmas nappaliba. Pár perc várakozás után megjött Robert, bemutatkoztunk és kezdetét vette a kemény üzleti tárgyalás.
Nem sikerült meggyőznöm, hogy beengedje boraimat a vele szerződésben álló karibi éttermekbe, túl kockázatosnak tartotta a versenyt. Az amerikai viszont volt esélyem és hajlandó volt kooperációra lépni, hiszen úgy az elit kaliforniai – Los Angeles-i, hollywoodi – és Las Vegas-i felvásárlók, mint a New York-i, washingtoni éttermek szívesen látták a neves magyar termékeket. Ezért cserébe viszont olyan jutalékot kért, ami kifizethetetlen volt számomra. Törtem a fejem rendesen, mit tegyek, mire megtaláltam a megoldást. Felajánlottam, hogy viszonzásul az ő borait értékesítem Németországban és Olaszországban. Magyarországban nem láttam erre esélyt, mert a magyarok leginkább hazai fogyasztanak.
Kértem egy kis hűsítőt és levettem vékony kabátkámat. Alatta csak egy testhez simuló, félig átlátszó, rövid ujjú blúz volt, amin keresztül tökéletesen látszottak melleim körvonalai és sötéten meredező mellbimbóim.
Key West
Az egyik közeli étteremben megismerkedtem a pincérrel, s rajta keresztül a tulajdonossal. Még otthon Budapesten megvettem egy borkereskedő céget, hogy majd az szállítsa az italokat a panziómba, de kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a cég külföld felé is.
– Töltse fel az éttermét magyar borokkal. – mondtam neki.
– Nem lehet, mert kizárólagos szerződésem van egy kaliforniai kereskedővel. – válaszolta.
Kérésemre azonban összehozott a cég képviselőjével, aki akkor épp Key Westben tartózkodott, Floridán. Fogtam magam és átutaztam a mesés korallszigetre.
Robert akkor 53 éves volt, az egyik legbefolyásosabb amerikai borkereskedő cég, vezető értékesítője, amolyan teljesen átlagos idősödő férfi, pocakos, kopaszodó. Na, az ilyeneknek mutogatom legszívesebben csillogó puncim. Jómódú és kellemes jelenség, kimért és üzleties. Szálláshelyén kerestem fel, ami a buszpályaudvartól nem messze, a város szívében volt. Földszintes, kívül sokszínű, buja növényzettel borított század eleji épület volt. Beléptem. Gazdag, díszes berendezés antik bútorokkal. Spanyol ajkú házvezetőnő fogadott és bekísért a hatalmas nappaliba. Pár perc várakozás után megjött Robert, bemutatkoztunk és kezdetét vette a kemény üzleti tárgyalás.
Nem sikerült meggyőznöm, hogy beengedje boraimat a vele szerződésben álló karibi éttermekbe, túl kockázatosnak tartotta a versenyt. Az amerikai viszont volt esélyem és hajlandó volt kooperációra lépni, hiszen úgy az elit kaliforniai – Los Angeles-i, hollywoodi – és Las Vegas-i felvásárlók, mint a New York-i, washingtoni éttermek szívesen látták a neves magyar termékeket. Ezért cserébe viszont olyan jutalékot kért, ami kifizethetetlen volt számomra. Törtem a fejem rendesen, mit tegyek, mire megtaláltam a megoldást. Felajánlottam, hogy viszonzásul az ő borait értékesítem Németországban és Olaszországban. Magyarországban nem láttam erre esélyt, mert a magyarok leginkább hazai fogyasztanak.
Kértem egy kis hűsítőt és levettem vékony kabátkámat. Alatta csak egy testhez simuló, félig átlátszó, rövid ujjú blúz volt, amin keresztül tökéletesen látszottak melleim körvonalai és sötéten meredező mellbimbóim.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 16 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2024. február 12. 15:44
#7
Túl sablonos.
1
z
zoltan611230
2021. február 12. 09:00
#6
Nem semmi kurvázások voltak.
1
a
A57L
2020. február 25. 03:53
#5
Szórakoztató történet.
1
t
tiborg
2012. május 9. 08:12
#4
Fukarok vagytofiuk.EZ a fejezet meg er gyenge5-ot.
1
t
tiborg
2012. május 9. 08:10
#3
Igazad van Gyurkam. En ugyan Ozlandba elek es 70-es vagyok,de meg mindig lenyomok egyet-kettot hetente.50-65 kozott a legjobb,mert egy jo csajjal josz 2x es az a hancurral betolti majd az egesz ejszakat.Nemcsak 2-2orat
1
T
gyuri0926
2012. május 9. 07:09
#2
Jó duma lenne , ha jártál volna valaha is amerikában , ott egy 53 éves pasi NEM ÖREGEDŐ !!!!!!!!!!
1
T
Törté-Net
2012. május 9. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1