A mi kis titkunk

– De az!
– Annyira nem.
– Na ne már! Vak vagy? Nézd csak meg!
– Tűrhetően néz ki, de azért annyira nem dögös.
– Te meghibbantál. Kurva jól néz ki!

Ez a vita folyt köztem és Kevin között az egész film alatt, és az elfogyasztott hatására epikai magasságokba emelkedett. Valójában négyünk közül senki sem figyelt aznap este a képernyőre, az egyszerű filmnézésből átcsaptunk dumálásba nőkről, szexről, és minden másról, ami csak az eszünkbe jutott. Most épp arról vitatkoztunk, hogy a filmben a főszereplő csaj dögös-e, de a barátnőink valószínűleg sokkal kevésbé voltak érdekeltek ebben a beszélgetésben.

– Na mindegy – legyintett Kevin, és hátradőlt a fotelben. A barátnője, Melanie, aki törökülésben ült előtte a padlón, felkacagott, és a fejét csóválta.
– Hitetetlenek vagytok – mondta, és hátát a pasija lábának támasztotta. – Semmiben sem tudtok megegyezni.
– Miért – intettem a képernyő felé –, szerintetek dögös?

A barátnőm, Carrie, tűnődve ráncolta kis orrát, és csak aztán válaszolt.
– Nos... – kezdte, és előrehajolt a dívány szélén –, szerintem egy kissé... kurvás.
– Köszönöm! – mondtam elégedetten, és megpaskoltam a térdét. – Mel? – Melanie bámulta egy kicsit a képernyőt, aztán válaszolt:
– Azt hiszem... – kezdte lassan – hogy... – folytatta –, kérek még egy !

Azzal felpattant, és a konyhába indult. – Kér még valaki?
– Én inkább nem – rázta Kevin a fejét. – Holnap korán kell melóba mennem.
Melanie csalódottan nézett rá, aztán Carrie-hez fordult.
– Nem, köszi – küzdött le Carrie egy ásítást. – Ha még egyet benyomnék, tuti kinyúlnék.
– Hát – jelentette ki Mel –, de aztán nem viszed túlzásba!
– Tudom, tudom...

– Damon? – kérdezte végül tőlem. – Ugye nem hagyod, hogy egyedül igyak?
Rápillantottam álmos barátnőmre, aztán vissza Melanie-ra, és döntöttem.
– Jöhet – álltam fel. – De szerintem már elég ittam.
– Ó! – csillant fel Mel szeme. – Mit szeretnél?
– Hát lássuk csak... – mentem a konyhába Melanie-vel.
– Asszem a fagyóban van még egy kis ! – kiáltotta Carrie a nappaliból.
– Tökéletes – indultam a hűtőhöz. – Ha bírod...
Mel felkuncogott, és felhuppant a pultra.
– Én aztán bírom! – válaszolta mosolyogva. – Bár egy kicsit forog velem a világ. Régóta nem csiccsentem be.