Ma nekem, holnap neked

Nappal még szinte nyári meleg volt, de estefelé már csípőssé vált a levegő. Az őszi szél finoman vetkőztette az útszéli fákat. Viktória egyedül sétált a kihalt, ismeretlen utcán, bele rúgva egy – egy lába elé hulló levélbe.
Dobhártyaszaggatóan szólt a zene az egyetemi diszkóban ahová – hirtelen ötlettől vezérelve – belépett. Villóztak a fények a bárpulton is, amely mellett Viktória megállt. A piros miniszoknya és a fekete pulóver kiemelte karcsú alakját. Kért egy whiskyt és bámulta a hullámzó, őrjöngő tömeget. Néha – néha szájához emelte a poharat. Egy idő múlva a szeme sarkából látta, hogy egy magas, jóképű sűrűn rá – rá pillant. Figyeli. Vikinek is megakadt a szeme a pasin. Régóta nem volt barátja. Ebben az új városban nem is tudta mikor akad. Hiszen barátai sincsenek itt. Mindenki ismeretlen. Az utolsó kortynál a magas jóképű mellé lépett és megszólította.
– Egyedül vagy? – kérdezte a férfi.
– Igen – válaszolt a lány – Egyedül! Csak beugrottam egy kicsit körülnézni. Pár napja lakom a kollégiumban, most kezdem a jogi egyetemet. Illetve holnap kezdődik. Nem vagyok ismerős a városban. Talán te is egyetemre jársz – kérdezett vissza.
– Igen, tulajdonképpen én is az egyetemre járok – hangzott a válasz egy furcsa kis mosoly kíséretében.
A szakállas elmondta, hogy ő is csak beugrott egy italra. Meg azt is, hogy itt lakik nem messze.
– Meghívhatlak hozzám? – kérdezte egy kis idő múlva. Van nekem is egy üveg whiskym otthon. Szívesen .
– Jóképűnek és szimpatikusnak tűnik a srác, és végül is mit veszíthetek? – Itt úgysem tudok mást tenni. Legfeljebb lesz egy jó estém. Holnap úgyis kezdődik az egyetem. – morfondírozott magában Viki miközben kellemes bizsergést érzett belül. Eljátszadozott a gondolattal, (fejében be – bevillantak helyzetek és pozitúrák) – végül igen mondott.
Pár perces taxizás után egy családi ház előtt szálltak ki a kocsiból. A srác előre ment. A lány egy igen jó ízléssel berendezett kis legénylakásban találta magát, ami azonnal elnyerte a tetszését a tulajjal egyetemben.
A fiú kiment italért, de a küszöbről még visszakiáltott:
– Csinálj valami zenét!
Mire Viktória elvégezte a feladatot, már az asztalon volt a tálca, a whiskysüveg és a két pohár.
– Üdvözöllek nálam! – töltött a pasi – egyébként Péternek hívnak. És téged?
– Engem egyébként Viktóriának, Vikinek – nevetett a lány, kivillantva hófehér fogait.