Anya és lánya 4. rész - A szüzesség elvétele
Tamás lezuhanyozott és leheveredett a kanapéra.
Pontban délután 4 órakor csöngettek, és – ahogy ígérte – Mariann állt az ajtóban a lányával, egy üveg pezsgővel és egy kis kosár gyümölccsel. Tamás betessékelte őket, helyet kínált nekik a kanapén, poharakba töltötte a pezsgőt, koccintottak és csevegni kezdtek.
Így tudta meg Tamás többek között, hogy Beáta – "hívjál csak nyugodtan Beának“ – jövőre érettségizik, és utána tovább akar tanulni. Miközben ezt elmondta, Tamás vizsgálódva nézegette. A formátlan szemüveg alatt aranyos pisze orrocskát és intelligensen csillogó kék szemeket fedezett fel, feljebb pedig lófarokba kötött hosszú szőke hajat. A melle ugyan jóval kisebb volt, mint az anyjáé, a dereka pedig karcsúbb, de a hegyes mellbimbójú rugalmas kis gumilabdákon és gömbölyödni kezdő csípőjén látszott, hogy legalább olyan jó nő lesz, mint a mamája.
"Szemüveg nélkül biztos irtó aranyosan nézne ki" – gondolta Tamás.
– Na, hol a melltartóm? – kérdezte a lány.
A srác helyett azonban az anyja válaszolt.
– Először lássuk, hogy tényleg a tiéd – e.
– De mama! – mondta a lány felháborodva. – Hát csak megismerem a saját melltartómat!
– Ez igaz – felelte a mamája –, de honnan tudhatná Tamás, hogy tényleg a tiéd – e.
– Nem is kell tudnia – felelte kissé bosszúsan a lány –, csak adja vissza.
– Persze – mondta Mariann megnyugtató hangon-, de én is szeretném tudni, kislányom.
Tamás előszedte a corpus delictit, és jól láthatóan letette az asztalra.
– Hát persze hogy az enyém! – mondta a lány.
– Azt mindenki mondhatja – felelte a srác szemtelenül. – Már úgy értem, minden nő.
Mariann felállt, és felhúzta a kanapén ülő Beát is.
– Gyere, próbáld fel, hogy Tamás is láthassa, hogy passzol neked.
– Na jó – adta meg magát Bea. Felkapta a melltartót, és elindult a fürdőszoba felé, mielőtt Mariann közbe tudott volna avatkozni.
A lány pár pillanat múlva visszajött melltartóban, pólóját a kezében tartva. A melltartó úgy passzolt neki, mintha rá öntötték volna, tökéletesen simult feszülő melleihez. A melltartón kívül csak miniszoknya volt rajta.
Odaállt a szoba közepére, és diadalmasan mondta:
– Látod? Tökéletesen passzol.
Mariann felállt és gyorsan a lánya mögé ment. Kinyitotta a melltartót, ami rögtön a földre hullt. Aztán rámutatott Bea meztelen melleire.
– Látod, Tamás, milyen jó kis mellei vannak? Nem is lenne szüksége melltartóra.
Pontban délután 4 órakor csöngettek, és – ahogy ígérte – Mariann állt az ajtóban a lányával, egy üveg pezsgővel és egy kis kosár gyümölccsel. Tamás betessékelte őket, helyet kínált nekik a kanapén, poharakba töltötte a pezsgőt, koccintottak és csevegni kezdtek.
Így tudta meg Tamás többek között, hogy Beáta – "hívjál csak nyugodtan Beának“ – jövőre érettségizik, és utána tovább akar tanulni. Miközben ezt elmondta, Tamás vizsgálódva nézegette. A formátlan szemüveg alatt aranyos pisze orrocskát és intelligensen csillogó kék szemeket fedezett fel, feljebb pedig lófarokba kötött hosszú szőke hajat. A melle ugyan jóval kisebb volt, mint az anyjáé, a dereka pedig karcsúbb, de a hegyes mellbimbójú rugalmas kis gumilabdákon és gömbölyödni kezdő csípőjén látszott, hogy legalább olyan jó nő lesz, mint a mamája.
"Szemüveg nélkül biztos irtó aranyosan nézne ki" – gondolta Tamás.
– Na, hol a melltartóm? – kérdezte a lány.
A srác helyett azonban az anyja válaszolt.
– Először lássuk, hogy tényleg a tiéd – e.
– De mama! – mondta a lány felháborodva. – Hát csak megismerem a saját melltartómat!
– Ez igaz – felelte a mamája –, de honnan tudhatná Tamás, hogy tényleg a tiéd – e.
– Nem is kell tudnia – felelte kissé bosszúsan a lány –, csak adja vissza.
– Persze – mondta Mariann megnyugtató hangon-, de én is szeretném tudni, kislányom.
Tamás előszedte a corpus delictit, és jól láthatóan letette az asztalra.
– Hát persze hogy az enyém! – mondta a lány.
– Azt mindenki mondhatja – felelte a srác szemtelenül. – Már úgy értem, minden nő.
Mariann felállt, és felhúzta a kanapén ülő Beát is.
– Gyere, próbáld fel, hogy Tamás is láthassa, hogy passzol neked.
– Na jó – adta meg magát Bea. Felkapta a melltartót, és elindult a fürdőszoba felé, mielőtt Mariann közbe tudott volna avatkozni.
A lány pár pillanat múlva visszajött melltartóban, pólóját a kezében tartva. A melltartó úgy passzolt neki, mintha rá öntötték volna, tökéletesen simult feszülő melleihez. A melltartón kívül csak miniszoknya volt rajta.
Odaállt a szoba közepére, és diadalmasan mondta:
– Látod? Tökéletesen passzol.
Mariann felállt és gyorsan a lánya mögé ment. Kinyitotta a melltartót, ami rögtön a földre hullt. Aztán rámutatott Bea meztelen melleire.
– Látod, Tamás, milyen jó kis mellei vannak? Nem is lenne szüksége melltartóra.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
/ Kedves #17 vakon53; amennyiben figyelmesen olvastad volna, Bea 17 éves lehetett, mivel egy év múlva fog Érettségizni, s utána meg főiskola v. egyetem!/
Nemhallottamsehol hogy írvalenne a leányzó kora.