Minden a vásárlókért

Amikor a férfi épp zárás előtt toppant be az üzletbe, azt gondoltam, rögtön rájöttem az ő kis titkára. Csak két hónapja dolgozom a Belle's Boudoirban, de ez több mint elég volt ahhoz, hogy felismerjem az először vásárló fürkésző pillantásait és idegességét.
Azzal voltam elfoglalva, hogy meggyőződjem róla, mindent leellenőriztem-e, amit kell és nyugodtan bezárhatom az üzletet a nap végeztével anélkül, hogy Belle-nek aggódnia kellene, elszúrtam valamit az üzletmenetben az ő távollétében. Különben észrevettem volna, hogy a férfi igazából túlságosan is nagy figyelmet szentel egyes ruházati cikkek fazonjának és szövetének ahhoz, hogy kezdő legyen.
Azt mondanám, olyan valaki volt, aki új barátnőjének akar venni valamit, amit szexisnek talál, a lány pedig nem találja olcsónak. Nem mintha olcsó áruink lettek volna: nem voltak ott könnyű nejlon bugyik vagy ócska skarlátvörös és fekete top és bugyiszettek, a combnál csipkékkel díszítve. A Belle's Boudoir első osztályú volt, minden selyemből, szaténból készült és márkás ruhatervezőktől származtak. Abban pedig biztos voltam, hogy ennek a bizonyos vásárlónak az igényeit könnyedén kielégíthetjük.
Talán kissé elfogult voltam, de a legjobbat gondoltam felőle, mert jóképű volt. Vagy száznyolcvanöt centi magas, tüskés hajjal, melyben szőke csíkok futottak, erős, izmos teste volt, mint aki sokat sportol. Nem az a fajta volt, aki két egyforma hálóinget vesz, egyet a feleségének, egyet pedig a szeretőjének – valószínűleg vagy két számmal kisebbet. Nem is mért végig, mondván, olyan nőnek akar venni valamit, akinek "nagyjából a maga mérete kell", ezért ha volnék olyan kedves felpróbálni ezt a melltartót vagy ezt a bugyit. Azt gondoltam, ezzel a vevővel itt rendes, tisztességes üzletet kötünk, mely az utolsó lesz így a nap végén. Aztán bezárhatok és mehetek haza.
A férfi most két selyembugyit nézett ki, az egyik kellemes rózsaszín, a másik pedig diszkrét elefántcsontszínű. Szemmel láthatólag e kettő közül akart választani. Adtam neki két percet, aztán odamentem hozzá.
–  Segíthetek esetleg? – kérdeztem tőle.
Most enyhén elpirult, ettől még kisfiúsabb és vonzóbb volt.
–  Hát, nem könnyű – felelte. – Ez itt mind a kettő olyan szép...
–  Sokat adunk el az elefántcsontszínűből – mondtam neki. Futó pillantást vetettem gyűrűsujjára és észrevettem, hogy nincs rajta jegygyűrű.