A kávé illata 4. rész - Rajtakapva...

Álltunk hárman egymással szemben, egy furcsa háromszöget alkotva. Anyám, Anikó és én meztelenül. Anikó láthatóan zaklatott volt, arcát pír borította. Anyám beharapta a szája szélét, teljesen elmerült a gondolataiban. Látszott, egyikünk sem tudja mit lehet ilyen helyzetben mondani. Anikó mozdult először, megfordult és elment. Anyám is, én is le voltunk fagyva. Majd ő láthatóan kezdte felfogni a helyzetet. Végig mért, tudatosult benne a meztelenségem.
– Öltözz fel! – mordult rám. Bementem a szobámba, és az átélt sokk miatt bebújtam az ágyba. Egész estig ez az eset járt a fejemben. Szégyelltem is magam, de egy dolog foglalkoztatott legtöbbet. Az, hogy élveztem a meztelenséget mindkét nő előtt. Anyám előtt is. Megriadtam kissé a gondolattól. Számomra nagyon bűnös dolognak tűnt, hiszen mi nem vagyunk egy nyílt család ahol megszokott egymás testének látványa. Nem is emlékszem olyan esetre kiskorom óta, amikor valamelyikünk is ruha nélkül mutatkozott a másik előtt. Az is igaz, hogy apám már nagyon rég elhagyott minket, és ketten maradtunk, egy nő és egy fiú.
Eljött az este. Anyám kopogott, majd benyitott a szobámba.
– Nem vagy éhes Péter? – kérdezte csendesen.
– De igen. Kicsit. – lassan beljebb jött, majd leült az ágyamra.
– Tudod, nem tartom helyesnek amit csináltatok. Illetve azt hogy a szomszédnővel... Bár be kell látnom hogy lassacskán felnősz. De azért várhattál volna ezzel még.
– Nem tudtam várni Anya. Egy ideje már annyira vágytam hogy megtörténjen, hogy már fájt. – Meglepődtem saját őszinteségi rohamomon. Eddig soha nem beszéltem Anyámmal ilyen intim dolgokról.
– Elhiszem kisfiam. Tudom hogy a férfiak hogy működnek. Nem hibáztatlak. Átgondoltam a dolgot, talán túl is reagáltam ezt kissé. Tudtam hogy nem sokára férfi leszel, de hogy ilyen hirtelen szembesüljek vele és így?!
– Igen. Igazad van. Ne haragudj! Nem kellett volna látnod amit láttál.
Anyám kuncogni kezdett.
– Ami igaz az igaz. Meghökkentő volt. – mosolygott. Közben egészen behúzódott a falhoz, lábait áttette a lábaimon. Csak a vékony pléd választott el tőle. Huhhh. Ha tudná hogy én azóta meztelen vagyok, biztosan nem lenne ilyen bátor. Kezével megsimította az arcom, le egészen a vállamig, majd a mellkasomon megpihentette.
– És mondd csak. Mióta tart ez a dolog?
– Kb. három hete.
– És sokszor voltatok együtt?
– Elég sokszor. Amennyiszer csak lehetett.
– Na akkor gondolom sokat tanultál, és mindent tudsz a nőkről.