Szertelenségeink 2. rész

– Mi újság? – kérdezte a Gyula, ahogy belépett a szobánkba.
– Alszik – válaszoltam röviden.
– Úgy látom, – nézett végig rajtam és a tekintetéből pontosan kiolvasható volt mi minden játszódik le a lelki szemei előtt – Te már nem fogsz lejönni a többiekhez.
– Hát ahhoz nincs sok kedvem – tettem a hangsúlyt ahhoz-ra.
– De feljössz a szobámba? – és őszinte vágyakozást láttam a szemében.
– Itt is nyugodtan ellehetünk. – mutattam az ágyra. Kellemes félhomály volt, csak az apró éjjeli lámpa világított.
– De mi van ha felébred? – kérdezett aggodalmaskodón.
– Tutti nem fog – nyugtattam.
– De – folytatni akarta, azonban szájára tettem mutatóujjamat.
– De, de – ismételgettem meg én is – de mi lesz a szobatársaddal? – pattant ki belőlem a költői kérdés – Itt viszont senki sem zavarhat meg bennünket. – igyekeztem mihamarébb rövidre zárni a polémiánkat.
Nehezen oldódott fel. Érthetően. Hisz nekem, aki pontosan tudtam mi készül, semmi sem tűnt problematikusnak. Viszont neki, aki mindössze annyit tudott, amennyit látott, vagyis, hogy a párom , kiütötte magát és pillanatynilag alszik, egész biztosan elképzelhetetlennek tűnt a háborítatlan szerelmeskedés. Lépnem kellett, hogy tényleg megnyugtassam. Odabújtam hozzá. Jobb lábamat a lábai közé tettem, ölemet szorosan a combjának nyomtam, majd a füléhez hajolva, érzékien belemarkoltam a nadrágjának domborulatába és odasúgtam neki:
– Pedig, mint modtad, hónapokat kellene pótolnia – izgatóan sóhajtottam egyet és megriszáltam a csípőm, hogy a combjához dörzsölődjek – s lenne is itt mivel.
Délutánról tudtam hamar beadja a derekát.
– Tudom. Tudom. – válaszolt – De...
Nem akartam engedni, hogy kétségei elhatalmasodjanak, ezért megcsókoltam. Hosszan játszadoztak nyelveink. Nem eredménytelenül. Végre már bátran a fenekemre csúsztatta tenyerét és egyre erősebben vont magához, ahogy kezdett belemelegedni a pajzánkodásba. A szoros ölelkezés hatására testemre feszülő vékony hálóingemet szinte már átdöfték a mellbimbóim. Ismét az arcához hajoltam. – Már azt hittem – búgtam a fülébe – elszalasztanád megízlelni tüzelő puncim zamatát – majd megfogtam pólójának szélét a derekánál, és elkezdtem felhengergetni, hogy közvetlenül a bőrén érezhesse vágyakozásom csalhatatlan jeleit.