Börtön a zuhany után jobbra

A főiskola alatt kollégista voltam, egy elég lepukkant kollégium volt, azért nem volt kosz, és legalább kétágyas szobákkal, benne kis mosdó, kint közös fürdő, s miegymás. Egy felsőbb éves lett a szobatársam. Elég visszafogott figura volt, talán a Holló Színház jeles Gallájára tudnám hasonlítani, fiatalabb kivitelben. Olyan ember volt, akinek mindenre volt kimért válasza, ha kérdezett valamit tőle valaki, nem tudott soha egy mondatban válaszolni. Minden ideje percre előre be volt tervezve, egy idő után már én is pontosan tudtam mindent. Azt leszámítva, hogy ezt tőlem is eleinte elvárta volna, hogy tudjam, mikor merre meg hol vagyok, egy idő után számomra szórakoztató volt.

Amúgy abszolút jó szándékú srác volt, de valahogy mint aki nem ezen a világon járt, a két év alatt amíg egy szobában voltunk, egy kisebb elkeseredést leszámítva, soha semmilyen érzelmi reakcióját, dühkitörését nem sikerült felfedeznem. Ha én mérges, vagy szomorú, vagy örömteli voltam, ugyanazzal a mosollyal, látszólagos megértéssel tudta fogadni, s mindig tudott valami igazán megnyugtatót mondani, amit, mint egy tarisznyából előhúzott, lezsírozott szendvics mondatból rántott elő: „Mindennek megvan az oka! ”, vagy „Vannak dolgok, amin szerintem nem érdemes mérgelődni! ”, vagy „Azzal, hogy mérgelődik valaki, még senkinek sem jobb! ”... Ilyenkor nehezen tudtam visszafogni magam, s néha majdnem ő lett a dühöm oka, de a békés mosolya mindig megakadályozott, hogy átlépjek egy határt. Az öltözködésére is jellemző volt a visszafogottság.

Volt a városban néhány nagynénije, azokat látogatta sorra, akik feltehetően jól főztek, s egyebek mellett rendszeresen vettek neki ilyen-olyan ruhát, amit nem mondanék divatosnak, bár ma talán retró lenne, legyen annyi elég, hogy alsónadrágként egyet hordott, azt a szép fordított Y-onos (mercedesz) varrású, kicsit buggyos fehéret. Mikor egyszer felvetettem neki, hogy mintha mindegyik ugyan olyan lenne, kimérten, csak annyit mondott, anyukája veszi a veszeri , s valamely kötöttárugyár remek terméke, sok mosás után is megtartja a formáját. Azt, hogy milyen formáját, s ez önmagának, vagy a papírdobozos bioponnak köszönhető, erre már nem tértünk ki. Így beszélgetéseink gyakran rövidültek.