Uram és parancsolóm

- Na, szivi. Kérlek!
Angie arrébb hengergőzött George-tól, kicsusszant a cirógató ujjak alól.
–  Azt már nem – felelte. – Tudod jól, ilyesmibe nem megyek bele.
–  Nem a farkamat akarom a seggedbe dugni – ellenkezett a férfi. – Csak az ujjamat. Játszadozni akarok a segged lukával, ennyi az egész. Meglátod, remek lesz.
–  Hát persze, aztán mire észbe kapok, már bele is nyomtad a farkad a faromba. Kösz, ebből nem kérek. – Azzal lenyúlt az ágy lábához, ahová a takarót dobták és a mellére húzta.
George most felállt és parancsolóan nyújtotta ki az ujját. Hirtelen váltott át a szerepjátszásra, amit időnként csináltak.
–  Urad és parancsolód vagyok, te pedig engedelmeskedsz nekem.
A másodperc egy törtrészéig arra gondolt Angie, hogy a végszót mondja. De az elmúlt két évben mióta ezt a játékot játszották, erre még nem volt szükség. Most sem lesz. Tudta, George nem bántaná őt.
A férfi fantáziájával összhangban négykézlábra kuporodott, majd a válla fölött nézett hátra mezítelen szerelmére, aki ott állt az ágy mellett, előremeredt álló fasszal.
–  Uram, rendelkezz velem – mondta most a nő tétován. – De kérlek, ne feledkezz meg arról, hogy még szűz vagyok ott hátul és nagyon szűk. Attól tartok, még az ujjad is túl nagy hozzám.
–  Egyet se félj, jó szobalány. Minden vágyam, hogy örömet okozzak neked – fogadkozott George, aztán a fürdőszobába ment. Míg odakint volt, Angie felkapott néhány vánkost és alátámasztotta hasát. Még akár kellemes is lehet, gondolta.
Mikor George visszajött, az éjjeliszekrényre tette a KY tubust, aztán benyúlt a fiókba és elővette a bőrből készült bilincset.
–  Kedves leányom – kezdte – ismervén a... öö... szűzies szorongásodat, azt hiszem, legjobb, ha ezek a bilincsek rajtad vannak, nehogy kísértésbe ess és félbeszakítsd urad örömét.
Angie ezúttal nem habozott. Ha őszinte akart lenni önmagához, a gondolat, hogy George ujja becsusszan a tomporába, kezdte felizgatni őt.
Kinyújtotta maga elé két karját, hagyta, hogy George rácsatolja csuklóira a bőr bilincset, majd az ágy fejtámlájához erősítse.
–  Még valami – mondta a férfi, azzal Angie bokáira is bilincset csatolt. – így, most már készen állsz, hogy az enyém légy.
Angie kényszert érzett arra, hogy még valamire emlékeztesse a férfit.
–  Uram – kezdte, miközben áthelyezte testsúlyát, amikor George beigazította csípőjét a neki megfelelő helyzetbe. Érezte, hogy a férfi valami hűvöset ken a végbele köré.