Egy fura álom

Újra itt ülök a billentyűzet előtt, és képtelen vagyok bármit is írni. Immár harmadik levelemet írnám, de nem tudom. Egy író számára nincs rosszabb, mint az, ha elveszti utolsó mentsvárát: a "SZENT ICHLETET". E mellett a szívbe markoló fájdalom emellett, szinte már eltörpül az a tény, hogy elfogyott az összes dohányom. Ülök, és szorongatom kihűlt pipámat, és most a sors is ellenem fordult. A közeli dohánybolt betegség miatt zárva. Lemehettem volna a diszkontba egy doboz cigiért, de az elveim tiltják a cigarettát. Ekkor eszembe jutott, hogy a zoknis fiókom legmélyén mindig tartogatok pár szál szivart, pont az ilyen esetekre. Nem törődve az elém táruló berendezési tárgyak korlátozó hatásával villámként hasítottam át a szoba másik sarkába, kihúztam a zoknis fiókot, és a mélyére túrtam. És akkor megéreztem a szivardoboz karton fedelét, és csak arra gondoltam: "Megmenekültem! " Ám miután kéjes (mert csak a szivar ízére tudtam gondolni) felnyitottam a karton fedelet, hirtelen belém hasított a tárgyilagos felismerés, és a szörnyű fájdalom: a doboz teljesen üres volt.
Lehorgasztott fejjel visszatámolyogtam az íróasztalomhoz. Leültem a fotelbe, és tovább szorongattam üres és hideg pipámat. Talán a csalódottság is közrejátszott, kezdtem álmosodni, ez nem olyan igazi álmosság, hanem az, amikor megérint a múzsa és extázisba esve távol a külvilágtól, félálomba merülsz, és átéled a történetet.
Újra láttam és éreztem a füstöt, a füst lassan eloszlott, és magpillantottam egy ajtót. Vizes volt a kabátom, mert esett, és már biztos egy ideje nem gyújtottam rá az eső miatt, mert éreztem a dohányhiányt. Csöngettem. Az ajtó kinyílt, és ott állt előttem Csilla, a gyönyörű, göndör, lobogó hajával. Végigmért, és így szólt.
– Most bejössz? Vagy csak kintről akarsz nézelődni?
Értettem a burkolt célzást, és beléptem az ajtón. Az ajtót becsapta Csilla, én levettem és szögre akasztottam a kabátom. Csilla bekísért a nappaliba. Ismertem a házat, mert többször is voltam itt grupenparty – n, és többször is jártam itt Mesteri minőségemben, és ilyenkor Csillával együtt a rabszolgákat. Csilla meg én, már összeszokott páros voltunk. Többször is dugtunk, és minden vágyát ismertem. Szerelmes voltam belé: csodáltam a tökéletes testét, és a hatalmas erejét, tökéletesnek láttam minden mozdulatát, és pontosnak minden ütését. Ha együtt voltunk, jobban élveztem a , és amint láttam ő is.
Beléptem a szobába, és egyszerre hangzott el mindenki szájából: