HÉV

Ugyanolyan reggel volt mint a többi, és ugyanúgy késésben voltam mint általában. Szaladnom kellett, hogy elérjem a HÉV-et, és már csukta volna be az ajtót, és volt aki mögöttem jött és még ő is fel akart férni. Én már fent voltam a szerelvényben, de annyian voltak, hogy éppcsak befértem, majd az utánam jövő egy határozott lökéssel beljebb nyomott, majd a szerelvény ajtaja nagynehezen becsukódott. Na, gondoltam, az jó hogy elértem, az viszont rossz, hogy már megint olyan tömeg van, hogy az őrület. Itt ha elájulnék a tömegtől, nem venné észre senki, mert olyan tömeg van, hogy még összeesni sincs elég hely. Ezzel a tréfával elszórakoztam egy pillanatig. A szerelvény elindult, és én próbáltam elhelyezkedni, felvenni azt a testhelyzetet, amiben eltöltöm azt a tízegynéhány megállót, amíg a végállomásra érünk. Jobb kezemmel kerestem egy kapaszkodót, a ballal pedig magam elé húztam a táskámat, mert a hátam mögött valami mocorgást éreztem, és bár nem vagyok bizalmatlan, de de hát az ember pénztárcája ugye jobb ha testközelben van. A mocorgás azonban nem szűnt meg. Kis idő alatt rájöttem, hogy egy tapizó áll mögöttem. Gondolkoztam mit is csinálhatnék, de beláttam hogy semmit. Olyan szűken vagyunk, hogy szegény, ha akarna sem tudna arrébb menni, viszont én sem. Hát megadtam magam, jöjjön aminek jönnie kell. Viszont elkezdtem figyelni rá, hogy mit csinál. Ügyesen állt be mögém. Nem tudom véletlenül a nagy futásban, vagy kidolgozott terv szerint, de mindkét oldalon hozzáért a fenekemhez. Lassan megmozdította a kezét, és simogatni kezdte a fenekemet. Mindent pontosan éreztem, mert május révén vékony miniszoknya volt rajtam. Óvatosan elkezdett simogatni, aztán ahogy megmozdultam, abba is hagyta. Úgy látszik, várja, hogy elkezdek sikítozni vagy sem. Hát nem kezdtem, úgyis össze vagyunk zárva, és hátha még jó is lesz. Kis idő múlva újra megmozdult a keze. Közben rájöttem, hogy a másik oldalon meg a testét nyomja a fenekemhez. Hát azért ez elég izgalmas egy helyzet. Ahogy simogatott, azt vettem észre, hogy nem is rossz érzés. Elkezdett izgatni a gondolat, hogy azért mégiscsag egy zsúfolt HÉV szerelvényen vagyok, és a mögöttem álló vadidegen férfi (gondolom férfi :-) simogatja a fenekemet.