Édes bukás

A történet egy 17 éves diákról szól. Körülbelül 180 centiméter magas, fekete hajú, nem túl erős testfelépítésű fiú viszont roppant helyes az arca. Csendes és visszahúzódó srác és a tanulással sincsenek gondjai kivéve egyet. A biológiát. Nagyon nem megy neki. Ez jelen esetben csak azért szomorú, mert már csak 2 hete van, hogy feltornássza a jegyét a bűvös kettes szintre. Nagy csalódás lenne a bukás mind saját maga mind, pedig a szülei számára. Már megírták az év utolsó dolgozatát és csak az eredményt várják. Egy csütörtöki napon aztán el is jött a dolgozatosztás várva várt pillanata. Mindenki megkapta kivéve a mi kis hősünk. Hiába várta a lapot nem jött semmi. Ekkor feltéve a kezét azt mondta:
– Elnézést tanárnő, de én nem kaptam meg a dolgozatomat.
A nagy hangzavarban nem lehetett nagyon hallani a halk fiú szavait, de a tanár valamit hallván felemelte fejét és körbenézett.
– Szólt valaki?
A fiú nem szólt de a tanár, ahogy ránézett érezte a fiú tekintetén, hogy ő volt. És ekkor eszébe is jutott valami.
– Igen emlékszem rád, mert nem találtam a dolgozatod. Biztos hogy megírtad?
A fiú kicsit csodálkozva:
– Persze, hiszen ezen múlik az év végi jegyem.
Jó akkor gyere le velem óra után és megnézem megint, hátha lent van az asztalomon.
Nem sokkal ezután ki is csengettek az óráról. Mindenki elhagyta a tantermet kivéve a tanárnőt és a diákot. Persze most is csak a tanárra kellett várni. Szemmel láthatóan nem sietett. Miután elkészült elindultak lefele. Aztán 10 perc várakozás után a tanári előtt a gyerek kezdett ideges lenni. Ekkor meglátta a tanárt, aki viszont egy rossz hírt közölt:
– Sajnos nem találtam ezért meg kell írnod újra. Esetleg ha van időd, akkor meg tudnád most is írni, mert nekem bent kell maradnom úgyis dolgozatokat javítani. És amúgy is már csak egy óránk lesz, úgyhogy akkor, ha mást nem külön órára kell majd bejönnöd.
– Hát... igen. Megpróbálhatom.
– Jó akkor gyere, keresünk egy termet a legfelső szinten ott biztos van üres terem.

A srác teljesen megrémült, hiszen tudta, hogy most sokkal nehezebb lesz. Nem számított semmi jóra. Ebben a helyzetben még az sem tűnt fel, hogy ilyenkor délután már alig vannak az iskolában és teljesen felesleges ezért a legfelső szintre felmenni üres termért.