A szomszéd nő 1. rész

A történet, amit elmesélek, 17 éves koromban esett meg velem. Sajnos akkor még szűz voltam, de ez teljes mértékben az én hibám volt. Egyáltalán nem voltam rossz pasi, de hihetetlenül bizonytalan a lányokkal. Vágyaimat legtöbbször pornó előtti maszturbálással csillapítottam, vagy ha nem voltam gépközelben, akkor fantáziálgattam. Az ilyen fantáziálgatásaim egyik témája volt a szomszédom és egyben barátom édesanyja. Krisztinának hívták és csodálatos nő volt. Akkor valamivel 40 alatt lehetett, talán 38 éves volt. Számomra ő testesítette meg A NŐT. Nagyjából 175 cm magas volt, az arca csodaszép. Alakja tökéletes, mellei és feneke feszesek, hála a rendszeres fitnessnek. Szőkésbarna haját legtöbbször vasaltan és kiengedve hordta, de mindenhogy remekül állt neki. Mivel a legjobb barátom édesanyja volt, így elég gyakran találkoztunk, s ilyenkor vágyaimat még inkább felkorbácsolta, mert bizony igen mutatósan öltözködött. Gond nélkül felkapott miniszoknyát vagy valami egyéb szexis cuccot. Na, de rá is térnék a konkrét esetre. Éppen suliszünet volt és én már halálomon voltam. Untam az életet, már gépezni sem volt kedvem, így gondoltam átugrok a barátomhoz, Petihez. Felkaptam egy boxert, rövidnadrágot, meg egy pólót és átkocogtam a másik lépcsőházba. Felmentem a lépcsőn és bekopogtam. Kriszta nyitott ajtót, egy farmer rövidnaci és egy top volt rajta.
– Szia Zsolti. – Üdvözölt mosolyogva.
– Csókolom, Peti itthon van? – gyanús volt, hogy nincs, mert szinte mindig ő nyitott ajtót.
– Zsoltikám, hányszor kértelek, hogy tegezz engem... Olyan öregnek látszom? – Kérdezte fejcsóválva.
– Nem, egyáltalán nem. – válaszoltam zavartan
– Egyébként nincs itthon, elutazott az apjával. Valami focimeccset néznek Pesten.
– Értem. Akkor nem is zavarok, csó... vagyis szia. – Köszöntem, s már fordultam is, amikor megfogta az alkarom.
– Várj már egy percet. Nem akarsz bejönni? Igyál valamit.
– Köszönöm, elfogadom. Ami azt illeti elég szomjas vagyok – bólintottam egyet, majd beléptem az ajtón, s a konyháig meg sem álltam. Leültem az asztalhoz és kifújtam magam.
– Kóla megfelel? – kérdezte a hűtőben matatva.
– Tökéletes lesz, köszönöm. – feleltem kissé zavartan.