Művészeti foglalkozás

A művészet a szenvedélyem, az életem értelme. Diplomát szereztem művészetekből és pszichológiából, s három éve tanítok a Művészeti Főiskolán. Ugyan a művészet az elhivatottságom, ám a pszichológia az, mely betekintést enged az emberek lelkébe, és felfedezhetem legmélyebb vágyaikat... Sőt még azt is, hogyan elégíthetem ki azokat.
Egy ígéretes tavaszi szemeszter felénél jártam, egy tehetséges fiatalokból álló elsőéves csoporttal, mely csupa lányból állt, leszámítva egy fiút, ki nélkülözött minden érdeklődést. Lenyűgöztem őket, pedig nem sokkal voltam idősebb náluk. Különösen az egyik lány vonta magára a figyelmemet.
Emma természetes szépség volt, üde arcú és igazi ártatlanság, hiányzott belőle minden mesterkéltség, ami pedig a többi lányban megvolt. Sötét haja hosszú, arca gyönyörű és finom csontú, semmiféle sminkre nem volt szüksége hibátlanságának kihangsúlyozására. És mindazonáltal tehetséges művész volt, oly életszerű részletességgel ragadta meg a színeket és a fényt, mintha fényképeket alkotott volna.
Egy délután ott álltam mögötte, és egy korábbi kurzusból származó vázlatait tanulmányoztam. Hajának friss, tiszta illata volt, és a többi lánytól eltérően nem csípőnél kezdődő farmert és hasat szabadon hagyó pólót viselt, hanem egyszerű rózsaszín pamutruhát és szandált. Maga volt a megtestesült ártatlanság, és én kissé beindultam a gondolattól, hogy ez a fiatal lány hamarosan feladja ártatlanságát és mezítelenül, buján vonaglik majd a fiúja előtt.
A fiúja – név szerint Danny, egy búsképű fiatalember – épp e pillanatot választotta ki arra, hogy félbeszakítson merengésemben.
–  Ö... izé... Ms. Wentworth... én arra... gondoltam...
Felsóhajtottam.
– Mire, Danny?
–  Hát... izé... szóval korábban kéne elmennem, mert az orvosommal kell találkoznom.
Ez a srác nem érdemelt ilyen gyönyörű, ragyogó teremtést, mint Emma. Sajnos nem úgy tűnt, hogy ezt a lány is észrevenné. A fiúra mosolygott, teljesen odavolt pattanásos bőréért és girhes testéért. Nem értettem, mi vonzót talált ebben a lány. Hallottam már nemegyszer, hogy a többi lány róluk beszélt. Arról, hogy még le sem feküdtek egymással, mert Danny még nem vette a bátorságot, hogy ágyába csábítsa a lányt. Ezen nem lepődtem meg. Valószínűtlen volt, hogy Danny valaha is szexeljen, hacsak valami nő meg nem sajnálja és megteszi helyette az első lépést. És ez a nő nem Emma lesz, bármilyen kedves és érzéki teremtés is.