Április bolondja

Ördögimádás. Nem tudom már, kinek a fejéből pattant ki az gondolat, hogy a megyei egyesület feketemiséknek ad otthont, mindenesetre mi égtünk a vágytól, hogy kilessük, mi történik ott. 18 évesen még mindig elég gyerekesek voltunk ahhoz, hogy lidércekben, meg effélékben higgyünk, és kíváncsiságunk legyőzte félelmünket is.

Gondosan megterveztük az éjszakát, telepakoltunk a kocsimat zseblámpával, whiskyvel, és mentolos cukorkával. Úgy gondoltuk, egy ilyen rendezvényt éjfél körül tartanak, kicsivel 12 előtt parkoltunk le jó mérföldnyire a egyesülettől. Joe megszorította a kezem:
– Nem biztos, hogy ezt kéne csinálnunk! – mondta.
– Amíg együtt vagyunk, nem lehet baj! – mosolyogtam ragyogó, kék szemébe. Finoman magharapdáltam alsó ajkát, nyelvemet körbefuttattam whisky – ízű szájában.
– Gyerünk!

Izgatottan vágtunk át az üres műúton, kézen fogva, néhány lépésemként meg – megállva egy ölelésre. Az éjszaka tiszta volt, a telehold fényében tisztán láttuk az utat. Ahogy szorosan összesimultunk, éreztem, hogy a farka lassan megkeményedik, megsimogattam a hátát, majd végigfuttattam rajta a kezem finoman,
– Ideges vagy? – ugrattam. A levegővételünk tisztán hallatszott a csendben, amelyet csak a levélsuhogás, és a távoli békabrekegés tört meg.

Ahogy közelebb értünk az épülethez, láttunk a gyenge, remegő gyertyafényt az ablakon keresztül.
– Biztosan benn vannak – suttogta, – de sehol sem látok egy autót sem.
Igaza volt. Sem a poros út mellett, sem az épülethez tartozó, murvás parkolóban nem állt egyetlen autó sem.
– Hogy jöttek ide? – töprengett félhangosan. Megborzongtunk.
A környéken nem volt egy ház sem, és az út mérföldhosszan nyúlt el a távolban, ameddig láttuk, csak fák szegélyezték mindkét oldalon.

Kéz a kézben közelebb lopakodtunk a parkolóhoz.
Folyamatosan borzongtam – a hűvös éjszakai levegő és a baljós előérzet, hogy mit fogunk most látni – megtette a hatását. Joe magához húzott egy utolsó csókra, erős kezébe fogva arcomat. Megsimogattam feszes fenekét a farmerjén keresztül,
– Kívánlak! – suttogtam a szájába, – magamban akarlak érezni!