A tábor utolsó estéje

Fárasztó, edzésekkel tarkított de felettébb kellemes 8 nap közeledik a végéhez. Estére még valami zenés összejövetelt szerveznek, de nem nagyon hiszem hogy marad még valakinek ereje addigra. Aztán holnap hazamegyünk. Már megint dugó lesz az autópályán, mint tavaly is, ott fogunk rohadni a melegben. De szerencsére nem nekem kell vezetni...
Mindez viszont egyenlore még a jövo. Magamra veszem a még viszonylag tisztának mondható ruhadarabjaimat, és elindulok a nagyterem felé ahol már kezd összegyulni a banda. Gyorsan el is vegyülök köztük. Van egy kisebb csoport, ami foleg lányokból áll, és mivel az egész tábor alatt az o társaságukhoz tartoztam, most is velük kezdek beszélgetni. Nagyon hálás vagyok nekik, mivel még ha nem is tudtak róla, örömet szereztek az elmúlt hét alatt azzal, hogy beszélgethettem velük, és legalább nem voltam egyedül ebben a számomra majdnem teljesen ismeretlen csapatban. Együtt ebédeltünk, együtt mentünk ki a faluba szórakozni esténként, illetve idonként egyszeruen csak jókat beszélgettünk.

Közben lassan kezd megjönni az emberek bátorsága (van akinek ehhez egy kis is kell), és kortól, nemtol függetlenül mindenki beleveti magát a tánc örömeibe. Valami másodosztályú bárzenész ad elo mindenféle magyar slágereket. Nem is rossz, vagy csak én vagyok túl fáradt? Mindegy. Sorra megtáncoltatom asztaltársaságom minden lánytagját, és közben magam is meglepodöm rajta, mennyire játszi könnyedséggel pörgetem – forgatom oket. Pedig általában félénk szoktam lenni, de most valahogy nem érzek ilyesmit. És még csak nem is ittam egy kortyot sem, mert nem szeretem az .
Két szám között végignézek a táncparketten. Mintha nem is ugyanaz a társaság lenne, amelyik itt izzadt ebben az edzotáborban 8 napon keresztül! Szinte senki sem ül már, mindenki önfeledten táncol. A zene felszabadít mindenkit, oldja a napok óta begörcsölt izmokat, és csak suhan az ember. Amott egy pár összekulcsolt kézzel addig pörög egyre gyorsulva, míg elszédülve meg nem tántorodnak. Mosolyogva nézem oket. Közben az jut az eszembe, hogy ezért nem iszom... De valahogy érzem, hogy nekik van igazuk. A zene nem túl hangos, de valahogy mégis átjárja a testem. Azon veszem észre magam, hogy én is csak repülök, pörgök – forgok, és teljesen átadom magam a táncnak. Valahogy már nem is érzem magam fáradtnak.

Egy kis ido után érzem hogy szomjas vagyok, és hogy baromi melegem van, ezért kimegyek a mosdóba, és csak nyelem a vizet. Majd felnézek a tükörbe, és azt látom hogy teljesen izzadt a fejem, és vörös a fülem. Gondolkodás nélkül a fejemre zúdítok némi vizet, majd ami nem csurog le, azt kirázom a hajamból. A tükörbe nézek, és magamban csak annyit mondok: "Carpe Diem! " Furcsa érzés kerít hatalmába, tudom hogy ez az este nem múlik el olyan gyorsan mint ahogy gondoltam.

Visszaérve látom az önfeledten táncoló embereket, és már majdnem belevegyülök a társaságba, amikor meglátom, hogy valaki ül a padon. Egyik asztaltársnom barátnoje az, aki csak ma délelott érkezett ot meglátogatni. Már délután feltunt, hogy szomorúan ül, a barátnoje nem nagyon foglalkozott vele, és most sem invitálta be a táncoló tömegbe. A mosdóban idézett latin mondás hatása alatt oda megyek hozzá, és felkértem táncolni. Nem nagyon akaródzik neki, de mivel látom hogy nem velem van baja, hanem valami más oka van annak, hogy nem táncol. Néhány mosoly és kedves szó után hajlandó táncolni, és úgy nézem élvezi is, de amikor vége a számnak, és elengedtem, visszaül a helyére. Normális helyzetben felfigyelek erre, de fáradt vagyok ahhoz hogy gondolkodjak, és ráadásul ismét magával ragad a tánc lendülete, és nem kis mértékben a lány barátnoje... Még egy táncversenyre is benevezek vele, ami abból állt, hogy egy újságpapíron kell mozogni, és azt idonként minden pár alatt félbehajtják... Mondanom sem kell, hogy a lány az ölembe kerül, és immár fél lábon állva próbálom megtartani az egyensúlyom, de mivel már ez elott is igen közel minket egymáshoz a "szukülo" papír, elég nehéz koncentrálnom, mivel a maradék vér is ami fáradt agyamat muködtetné máshol kezd tömörülni... Végül kiesünk, illetve leesünk, de így is másodikok leszünk a 8 vállalkozó párból.

Magam sem hiszem, el, hogy mennyire megváltozok hirtelen. Nem érzek gátlásokat, és nem érdekel melyik helyes novel táncolok már. Ismét felhúzom a padról elozo "versenypartnerem" barátnojét, és beviszem abba a körbe, amely egyre szélesedik. Szétnyitva a kört a két barátno közé ékelodöm, belekarolunk a körbe, és megindulunk velük együtt, forogva, ugrálva, énekelve... Szinte nem is érzem hogy hol vagyok. Filmekben sokszor látni, hogy táncol egy pár, és körülöttük forog a világ, csak a szemben lévo partnerbe lehet kapaszkodni. Mindig is furcsának találtam, nem bírtam elképzelni, hogy a valóságban is meg lehet élni, és nemcsak ha egy kamerát pörget az ember. Ma meg már nem eloször érzem így magam. A zene már valahol máshol szól, én meg csak forgok, és azt veszem észre, hogy ahogy a két lány derekát fogom, mellük alja hozzáér a hüvelykujjamhoz... Az én kezem csúszott volna fel? Nem zavar, nem is gondolkozom rajta, és nem is nagyon akarok tenni ellene. :)

Sajnos a buli nem tart sokáig, mindössze két óra volt, bár még ennyinek sem éreztem. Valaki valami szalonnasütésrol meg beszél a faházak közt, még a buli után... Hirtelen rám tör a fáradtság, de mivel kedvenc társaságom lányokból álló része szívesen beszélgetne még a tuz körül, én is velük tartok. Amikorra odaérünk, már égnek a hasábok, és amint látom el is fogynak a kempingszékek. Nincs ennyi ülohely. Hirtelen vad ötletem támad, amin magam is meglepodök. Szinte kívülrol hallom magam, amint azt mondom: "gyertek, lehet az ölembe is ülni", miközben elfoglalom az utolsó széket. Egy pillanatra pofon vágom saját magam, hogy hogy lehettem ilyen paraszt, de meglepetten tapasztalom, hogy a négy lány közül ketto is az ölembe ül. Szerencsére van karfája is a széknek, így nagyon kényelmesen elférnek. Kicsit furcsállom, hogy kitartó táncpartnerem nincs benne ebben a két foben, de örömmel tapasztalom, hogy a "padon üldögélo" barátnoje igen.

Furcsa érzés ez így. Soha nem gondoltam volna hogy ilyesmit merek mondani, és még kevésbé, hogy ilyen sikerrel be is jön. Valahogy nagyon felbátorodom, és át is ölelem a két lányt, nehogy leessenek még a végén :), sot addig merészkedem, hogy fáradt fejemet a kettejük válla közé hajtom. Nem tudok gondolkodni, de nem is akarok. a sikertol, és valami miatt az az érzésem, hogy nem fognak szétrebbenni, ha ott marad a fejem. Megpróbálok pihenni egy kicsit. Hallgatom ahogy a tuz ropog, és a két váll közül ki – ki sandítok lecsukódó szemeim közül az ugráló lángnyelvekre. Bezzeg azok milyen fürgén mozognak a nyári éjszakában, a száraz tuzifán. A kisebb gyerekek már most el akarják kezdeni sütni a szalonnát, teljesen felélénkültek a mozgó piros fényben. A felnottek meg alig bírják eloltogatni a kigyulladt szalonnadarabokat. Elmosolyodom rajta, és közben realizálódik bennem szép lassan, hogy két no ül az ölemben, érzem az illatukat, és akármennyire is fáradt vagyok, jól esik... Egy picit szorosabbra húzom a kezem, ami alól az egyik lány alig érezhetoen megpróbál kitérni, de a másik, aki csak ma jött inkább csak viszonozza! Nagyon lassan megérzem, ahogy a karját leereszti az én ölelo kezemre, és lassan simogatni kezdi.

Villámütésként ér. A másik lány szorításból engedek egy kicsit, és megpróbálok a jobb térdemen ülore koncentrálni. Furcsa játék. Nem tudom meddig mehetek el, hogy ki ne pattanjon a kezembol, és hogy a "bal oldal" se vegye nagyon észre... Közben határozottan érzem, hogy a jobb kezemet finom noi ujjak simogatják. Áthajolok hozzá, egészen lassan az o hátának döntöm a fejem, és rálehellek a nyakára. Azzal nyugtázza, hogy nagyon lassan, észrevétlenül megfogja a kezem. Mintha csak úgy lenne kényelmes, minden kilégzéssel egy adag meleg levegot küldök a nyakára. Közben határozottan simogatni kezdi a karomat. Nagyon vigyáznom kell mit is simogatok, mert nem látom hogy melyik kéz kihez tartozik. Ha meg a másik lány túl gyorsan és esetleg felháborodva pattan ki a székbol, még a végén ránk irányítja a halkan beszélgeto, kómázó társaság figyelmét. Megpróbálom csak azt a kezet visszasimogatni, ami engem cirógat.

Egészen elbuvöl a szituáció. Itt ülök, két novel az ölemben, és az egyikrol tudom hogy komoly kapcsolata van, és csak a fáradtság, a helyhiány és a poén késztette rá, hogy az ölembe üljön. Míg itt ez a másik lány, akirol csak annyit tudok hogy Ildinek hívják, és ma délután láttam eloször, a kezemet simogatja két tucat ember elott, akik szerencsére inkább a tuz játékos hancúrozását figyelik az erdo halott ágain amelyeket étkül szolgálnak neki, és nem azt, hogy mi ketten hogyan fokozzuk egymás vágyait. Igen, ez a lány akar valamit! Most felhúzza a kezét, az enyémmel együtt, úgy, hogy ismét érezhetem a mellének alját. De ezt most o akarja, és nem is lehet véletlen! Még jobban magamhoz szorítom, és felbátorodva kihívó mozdulatától, egy nagyon lágy csókot lehelek a nyakára. Még följebb húzza a kezem! Néhány centi, és megérinthetném akár a mellbimbóját is!

A bal oldalamon ülo lány megérezhetett valamit (Elég érzéketlennek kellett volna lennie, ha nem így lett volna), mert hátraszól a néhány lépésre mögöttünk álló szobatársának, hogy valamit mondani akar neki, sétáljanak egyet, addig elmondja. Hálás vagyok érte. Nagyon rendes volt velem, velünk. Most viszont szabadabbá válik a pálya, a lány teljes testével az ölembe csusszan, és mindkét karomat maga köré fonja úgy, hogy mindkét mellének súlyát én tartom. Nincs rajta melltartó! Nagyon szeretem ennek a ruhadarabnak a hiányát...

Közben fáradt elmém még megfújja a vészriadót. Mi van, ha direkt ezért jött? Már délután azt vettem észre, hogy engem néz, tetszem neki! Mi tagadás nem esett rosszul, én is nemrég voltam túl egy hatalmas csalódáson, és az egész tábor betetozéseként fogtam fel, hogy ez a lány nem csak azért mosolyog rám, mert valami humorosat mondtam az imént... De én nem vagyok ennyire gyors! Mintha csak valami Erotikus Fantáziában lennék, szinte már tudom, hogy néhány sorral lejjebb ajkait fogom harapdálni, és kezem a csiklóját keresi... "Idefigyelj kislány, ebbol nem eszel! " Miközben teste teljesen az enyémhez simul, és még a fejét is hátrahajtja kissé, Lassan kiszabadítom a karjaimat, és kicsit magam felé fordítom. Gyengéden de határozottan eltolom magamtól egy pár centit, és halkan, de nem suttogva a fülébe mondom:

– Ez nekem extrém gyors...
Azt vártam, hogy visszafészkeli magát, és a fülembe súgja hogy "nem baj", de meg kell lepodnöm. Válaszként kissé o is lelassul, és azt mondja, hogy igazam van, neki is extrém gyors...
– Nem megyünk el mi is kicsit beszélgetni inkább?!? – Kérdem tole, miközben teljesen elengedem.
– De, azt hiszem az jó lenne... – feleli, és már áll is föl a székbol. Vegyes érzelmekkel veszek búcsút ettol a nagyon kellemes helyzettol, olyan jó érzés volt karcsú, finom testét magamon érezni...

Csöndben elosonunk a tüzet imádó beszélgeto, és viccelodo társaságtól, akinek most hallom meg eloször igazán a hangját. Már pár méterrel odébb érzem, hogy Ildi keze a kezemhez ér. Finoman megfogom. Valami furcsa nyugalom tölt el. Mintha érezném, hogy ez a lány is csak hasonlóan szomorú mint én és egy kis szeretetre vágyik, úgy mint én. Itt, a hegyek között, ebben a táborban, ilyen furcsa módon találtuk meg egymás gyengédségét. Mintha csak bizonyítani akarná a feltételezésemet, halkan a fülembe súgja szomorú hangon, hogy "bocsánat, de nagyon érzékeny vagyok mostanában"... Nem nagyon beszélünk többet, nagy nehezen találunk egy elhagyatott részt, néhány székkel, a büfé elott, a tábor szélén. Kissé világos van, ezért megkérdi:
– Biztosan itt akarsz beszélgetni?

Sajnos nem jut eszembe semmilyen jobb megoldás, minthogy a közeli fák közé indulok vele. Átkarolom, megsimogatom a hátát, és még mindig kételkedve egy kicsit, az egyik fának döntöm. Azt sem tudom, milyen Ildi! Mi a vezetékneve, hány éves... nincs idom ezen gondolkozni. Felnéz rám, azzal a félreérthetetlen pillantással, ami csak egy dolgot jelenthet: Csókolj meg kérlek...

Magamhoz ölelem, és egész finoman eleget teszek a lágy és szótlan kérésnek. Kicsit üresnek tartom a csókját, bár egyre hevesebben kívánja érezni az ajkamat. Nem vagyok belé szerelmes, de azért meg kell hagyni nekem is megtetszett. Fáradt vagyok hozzá hogy tovább gondolkodjak. Lassan átadom magam a gyengéd , sot átveszem a kezdeményezést. Teljesen megnyíló ajkai között keresgélem a nyelvét. Meg is találom. Nagyon lassan, és szenvedélyesen csókolom, és meglepodve tapasztalom, hogy o is ezt kedveli. Ajkunk összetapad, egy kis vákuumot képezve szorosan egymáshoz szorul. Nyelveink összeérnek, és hosszú másodpercekig nem mozdulunk. Lassan, mélyen lélegzünk, teljesen egyszerre, és a csókok ritmusa átveszi a tüdonk mozgásának sebességét. De régen nem éreztem ilyesmit! Örökre így bírnék maradni azt hiszem. Egyre jobban élvezem a helyzetet. Orülten megkívánom. Az este folyamán már sokadszorra áll fel a farkam, és fáradt is vagyok, de azért egyre komolyabb torlaszt képez kettonk között. Lassan elengedem az ajkait, és nyelvemmel inkább a fülcimpáját veszem célba, majd a nyakát csókolgatom. Erre megrándul egy kicsit, és gyorsan közli, hogy a nyakát inkább csak simogassam, mert nagyon csiklandós...

Visszatérek az arcához, a szájához és a füléhez, miközben egyre jobban összeölelkezünk. Kezeink felfedezo útra indulnak... Azt sem tudom mihez nyúljak eloször! Karcsú, vékony, törékeny testén lassan lefelé haladok, végre megsimogatom a mellét. Tényleg csak ez a trikó van rajta. A mellbimbója meg már majdnem átlukasztotta... Kicsi, de nagyon kellemes tapintású keblei vannak. Amikor ajkaim éppen szabadon engedik a száját, egyre hangosabb, egyre mélyebbrol jövo hangokat hallat. Csak nehogy valaki másnak is a fülébe jussanak ezek a lágy sóhajok. Miközben kezem szinte már magától, önnön vágyaitól vezérelve siklik végig a testén, körbenézek. Sehol senki, illetve a távolban egy pár szintén valami helyet kereshet magának. Talán ok valami faházat is ismernek, de ha jól látom nekik több idejük volt szervezni, együtt voltak már amikor a táborba jöttek...
Megfogom Ildit, és a vastag fenyofa körül elfordítom úgy, hogy a törzs eltakarjon minket a tábor szívétol. Közben az o szívverését hallgatom, és felbátorodom... Én bizony itt és most ki fogom elégíteni, ha addig élek is! Egyik kezemmel benyúlok a trikója alá, és közvetlenül is megérintem a bal mellét, míg a másikat a trikón keresztül ajkaimmal simogatom. Közben másik kezemmel elindulok a shortja alá...

Olyan nedves és forró, hogy szinte a shortot is átizzasztotta... Ahogy a bugyin keresztül hozzáérek, úgy magához ölel, hogy alig kapok levegot. Felhúz, és lassan, szenvedélyesen csókolni kezd, miközben egyik kezével átkarol, a másikkal pedig o keresi a férfiasságomat. Elég fáradt vagyok, úgy érzem most nem tudnék kétfelé figyelni, így finoman leállítom a kezét, és inkább a mellkasomra helyezem. Egyik karommal átölelem, megmarkolom a fenekét, és az oldalammal a fához szorítom. Ajkam az ajkára tapad, az o keze az én hátamba markol, miközben a másikkal a mellbimbómat simogatja. Még jobban magam és a fa közé szorítom, és lassan benyúlok a bugyi alá... Teljesen elernyed a karjaimban, alig áll a lábán, amikor szám egy pillanatra elengedi az övét, halk, kéjes nyögéseket hallat. Azonnal megtalálom a peckét, kemény és forró... Nagyon lágyan simogatni kezdem, miközben érzem, hogy egyre eroseben markol. Csak rá koncentrálok. Hallgatom a nyögéseit, érzem a törékeny testének minden rezdülését, lélegzetvételének sebességével arányosan gyorsítom a kezem, és finoman fokozom az ingerlést. Körme a mellkasomba mar, de nem is érzem... Teljesen átadom magam annak, amit o élvez...
Egyre közelebb kerül hozzám, látszik hogy a farkamat akarja érezni. Nem tudom mit csináljak, itt azért csak nem tehetem a magamévá, nem is vetkoztethetem le. Szerencsére ugyan senkit sem eszik ide a fene, de akkor sem mehetek tovább... Egyre erosebben markol, a kezemen keresztül is hozzám dörgöli magát. Egy kicsit abbahagyom amit csinálok, amiért felháborodottan megkérdezi mit akarok, de hirtelen megrántom karcsú derekát, és megfordítom magunkat a tengelyünk körül. Nekidolök a fának, és széttett lábakkal magamhoz húzom. Meg sem várja, amíg megigazítom a farkam, lábujjhegyre áll, és szinte beleprésel a fába. Átölelem, és hagyom, had dolgozzon meg a gyönyöréért. Egyre vadabbul dörgölozik, én meg pihenek addig. Hogy lehetek ennyire fáradt? Ha végigszámolom mi minden történt máma, lehet hogy még fáradtabb is lehetnék, de most mégis úgy érzem szörnyu ilyen kiszolgáltatottnak lenni az alváshoz. Amíg ezen elmélkedem, és élvezem hogy partnerem minden idegszála élvezi ami történik vele, makacsságom erosebbé válik. Ismét megfordulok vele, és úgy a fához nyomom, ahogy csak tudom, aztán ismét benyúlok a lába közé. Már az elobb kigombolta a shortját, hogy jobban érezzen, úgyhogy most sokkal könnyebb dolgom van. Benyúlok a bugyija alá, és amint kezem a nagyajkaihoz simul, újra hallom amint nyögdécsel, újra érzem ahogy liheg, és még valamit... Az o keze is az én nadrágomban van! A fáradtságtól kissé lelombozódott farkamat simogatja. Szégyellem magam, hogy nem vagyok kokemény, amikor egy ilyen csodálatos no áll elottem, és ennyire élvezi amit csinálok, de nem nagyon gondolkozom rajta, inkább ismét megpróbálok teljesen ráhangolódni. em is nagyon érzem mit csinál a kezével, csak a hangját hallom, és hol a mellét, hol az ajkait, hol a fülét csókolgatom, miközben a jobb kezemmel érzem a fenekén az összes apró rezdülést. Behunyt szemmel koncentrálok, egyre kevésbé érdekel ki nézi esetleg az "eloadást". Lassan, két ujjamat egyszerre bevezetem neki. Összerezzen és felnyög, de közben húzza rá magát a kezemre... Teljesen befogadja a két ujjamat, amelyek el is merülnek a puha, meleg, barázdált kehelyben, miközben tenyerem a Vénusz dombján siklik, és hüvelykujjammal a szorszálakat simogatom.

Csodálatos érzés örömet okozni neki. Nem nagyon maradt energiám emellett vágyakozni is, így minden ébren lévo idegszálam átadja magát az o élvezetének. O meg csak mozog, segít, érez, és én is érzem... Néha elcsúszik a szinkron, o is akkor emelkedik fel, amikor én is felemelem a kezem, ami egy kicsi szünetet eredményez, míg újra alkalmazkodom a gyorsuló ritmushoz, de azt hiszem o már nem veszi észre. Halad elore, vágtázik a kezemen, már o is csak magára figyel, a keze erosen szorítja a szerszámomat... Olyan csodálatos az öröme... Légzése és mozgása végleg felgyorsul, én meg még körbenézek. Sehol senki... De aztán megbánom hogy abbahagytam egy kicsit, mert bár már majdnem a csúcson járt, most megakad egy kicsit... Látszik hogy nem gyozi szusszal egyedül. Szégyellem magam hogy kiugrasztottam, de az is lehet hogy csak pihenni akart egyet a nagy repülés elott... Másik kezemet feljebb húzom, hátulról, alulról megmarkolom a mellét, miközben újra átveszem a szélsebes ritmust, simogatom, egyre mélyebben, egyre kérlelhetetlenebbül... Hirtelen újra lassul a ritmus, de ez már nem piheno... Érzem, ahogy megfáradt ujjaim körül összehúzódik az alagút, a teste megfeszül, alig kap levegot... Lassan elernyed a görcsös tartás, lecsusszan a kezemrol, és leírhatatlanul szenvedélyes csókkal illet... Amikor "megszabadulok" az ajkaitól, a fülébe súgom:
– Örülök hogy tetszett.
– De te nem élvezted... – mondja, szomorú hangon. Nem próbálom elmondani neki, hogy egyáltalán nem így van, úgysem nagyon hallja amikor ellenkezem... Inkább körülnézek, és a suru liget felé viszem. Nem érdekel már, hol vagyunk.
– Kérsz még? Van nálam munkaruha...

A büfé felol odaszurodo fényben egy gyönyöru mosoly a válasz. Csodálatosan szép így, frissen kielégülve. Átkarolom, és elindulunk a fák közé. Elég rossz hely ez a fenyoliget, de már sem kedvünk sem lehetoségünk nem volt más helyet keresni. Öleljük, csókoljuk egymást, és közben végre megszabadítjuk a másikat az egyre zavaróbb ruháitól. Egész hideg lett ez az augusztusi éjszaka, de valahogy egyikünk sem érzi. Nagyon tetszik a teste. Mást talán nem nyugözne le ennyire a két pici mellecske és a széles csípo, de én nagyon szépnek találom. A mellbimbói egészen picik, és még mindig (vagy már újra) nagyon kemények. Az egész lány nagyon vékony, de nem egy kifejezett modell alkat. Helyes, barna szemei vannak, és vállig éro barna haja. Amikor megdicsérem hogy milyen szép, azt mondja, ezt még senki sem mondta neki... Ezt nem igazán tudom elhinni, bár elég szomorú hangsúllyal válaszolt. Hogy bebizonyítsam neki, tényleg tetszik amit látok, simogatni és csókolni kezdem. Visszacsókol, és segítségemmel lefejti rólam a maradék ruhát. Ismét egy nem mindennapi érzés, ahogy egy majdnem ismeretlen lánnyal egy tábor területén, a szabad ég, illetve néhány fenyofa alatt meztelenül ölelkezem. A ruháinkból fekvohelyet készítek, mert a tulevelek elég piszkálódós fajták...

Az ölembe ültetem, és ismét azon kapom magam, hogy nem tudom hol érjek hozzá. Nagyon élvezem a testét... Simogatom, csókolom ahol érem, és most már o sem tétlenkedik. Most o akar nekem örömet szerezni, de azért halk nyögéssel nyugtáz minden cirógatást és csókot. Érzem hogy egyre jobban megkíván, és nem tudok tenni ellene. Nem is nagyon akarok... Én is kívánom, bár szégyenkezve veszem észre, hogy alig van plusz vér a férfiasságomban. Paradox helyzet, szeretném megtenni, de olyan elgyötört vagyok, hogy képtelen vagyok rá...

– Segíts egy kicsit, nagyon fáradt vagyok... – mondom neki, és o készségesen, nagyon gyengéden simogatni kezd. Még eloveszem az erszényembol a gumit, melyet (illetve egy elodjét) jó pár éve hordok ott, kabalából, vagy ha ki kell segíteni valakit... Most eloször van rá úgy szükségem, hogy csak erre a készletre támaszkodhatok, de legalább nemhiába volt ott...

Átadom magam annak amit csinál. nagyon ügyes, sikerül felizgatnia, és most o nem nagyon hagyja, hogy vele foglalkozzak. Összedörgölozünk. Ül az ölemben, és hozzám simul, miközben csodálatos hangokat hallat. Most már én is... Egyszer¾en nem tudok annyira fáradt lenni, hogy ettol ne tudjak beindulni. Olyan puha és nedves, hogy szinte olyan mintha benne lennék. Szó nélkül kibontom a gumit, és a kezébe adom. Segítenem kell, mert iszonyúan csúszik, de csak sikerül a helyére raknia... Közben egyik kezemmel megint benne kezdek kalandozni, mintegy elozetesként. Magához húz, átöleljük egymást, megcsókolom, majd lassan a helyére segíti nem egészen acélos, de azért harcra kész szerszámomat. Imádom ezt a pillanatot. Volt már hogy úgy éreztem, jobb mint egy kielégülés. Csodálatos érzés benne lenni. Szólok neki, hogy ne moccanjon, szeretném megszokni egy kicsit, és szorosan magamhoz ölelem, miközben egyik kezemmel levándorlok a hasán. Kicsit hátra dolök, és engedem hogy mozogjon rajtam, közben kívülrol is simogatom. Ajkaimmal a melleit csókolgatom. Most eloször érek hozzájuk a számmal úgy hogy nincs rajtuk semmi. Finoman megszívogatom, de felszisszen, kéri hogy puhábban csináljam. Hihetetlenül jó. Lassan mozog, én meg az apró bimbókat puszilgatom.

Szeretném még egyszer kielégíteni, de már nem sok erom maradt, magamra is alig tudok figyelni. érzékeny teste van, ha egy kicsit is élénkebben érek valami finom részhez, vagy megpróbálom jobban magamra húzni, felszisszen. Nem is eroltetem a dolgot, hallgatom ahogy élvez, és idonként amikor kinyitom a szemem a csodálatos, karcsú testét látom, ahogy RAJTAM mozog! Csodálatos, és ráadásul úgy érzem, ez most nagyon sokáig fog tartani. Amikor beleült, azt hittem, menten elsülök, de az az apró szünet nagyon hatásos volt. Vagy csak túl fáradt vagyok, hogy olyan elementáris erovel élvezzem? Érzem hogy elfárad egy kicsit az egyre gyorsuló mozgástól, ezért pózt váltok. Hirtelen eszembe jut, hogy még nem láttam ot hátulról... Ezért hasra fektetem, és kérem hogy fel magát. Azt szeretném, ha négykézláb állna, de nem veszi a lapot, viszont formás fenekét egy picit kiemeli, és olyan látványt nyújt, amiben még soha nem volt részem. Megadás, vágy, érzelmek és szépség egyetlen mozdulatban! Kitör belolem a birtoklási láz, megmarkolom formás fenekét, és egy halk sóhajjal beléhatolok. Ismét körülvesz az a csodálatos, nedves forróság, és én minden erommel benne mozgok. Most eloször ragad el teljesen a hév, ilyen pózban úgysem érem el se a mellét, se a csiklóját rendesen, csak a hátát simogatom, és egyre gyorsulva mozgok benne. Egyre többször felszisszen, ahogy heveskedem, és érzem hogy a gyönyörébe némi fájdalom is keveredik, így megfékezem magam, és megkérem hogy forduljon meg.

Amikor megfordul, látom hogy szinte sír. Átölelem, mire azt mondja:
– Bocsáss meg, én nem vagyok _ilyen_...
Tudom mire céloz. Belole most tört ki, mit is tett velem, mit is tettem vele. Megpróbálom megnyugtatni, elérzékenyülten a fülébe súgom, hogy én sem, higyje el. Magamhoz ölelem, és megcsókolom. Visszacsókol, és o is átölel. Valószínu ot is hatalmába keríti az a nyugalom, ami engem mielott elkezdtük. Nincs semmi baj... Szépen lassan sikerül újra felizgatnunk egymást, és bár kissé ügyetlenül, de újra belé csúszok. Megemelem a csípojét, és mozogni kezdek, egészen óvatosan, most már nagyon vigyázva, de egyre több vággyal telve. Hálásan nyögdécsel, és közben most o simogatja a mellkasomat. Idonként kinyitom a szemem, és ránézek. Látom hogy újra élvezi. Fáradt vagyok, és nagyon tetszik a látvány, csodálatos az érzés. Egyre csodálatosabb. Már azt sem tudom, mi mozgatja a testem, megszunik a külvilág, félájultan olvadok össze vele, egyre gyorsuló, finom mozgásokkal. Mintha álmodnék. Nem is igazán éreztem át, hogy mi a valóság, és mi az ami csak a korábbi emlék... Annyira más így szeretkezni, nehéz, még sokkal nehezebb, de nagyon kellemes. Furcsa, új érzés... Egyre intenzívebb érzés... Szinte fulladok, és még hallom ahogy Ildi is egyre jobban élvezi, majd hirtelen vége... Megszunik a világ, elönt a forróság, és szinte elájulok a lány karjaiban.

Nem tudok neki elég hálás lenni, simogatom, cirógatom, de már semmi erom nem maradt. Tudom hogy másodszorra nem tudtam kielégíteni, de úgy tunik elég volt neki az az egy is, mert nagyon mosolygós. Most o élvezte az én gyönyörömet, ennyit még fel tudok fogni. Lassan öltözni kezdünk, majd keresünk egy kényelmesebb helyet, és még hosszan fekszünk egymáson. (o van rajtam). Nem érzek semmit, csak ot, a csillagokat látom a haján keresztül, és mindketten boldogok vagyunk. Beszélgetünk is egy kicsit, majd visszasétálunk a táborba...