Egy "kissrác" naplójából

1. rész – Szép emlékek

Sajnos egy olyan szakközépbe jártam, ahol nemcsak az osztálylétszám teljes egészét fiúk töltötték ki, hanem még a tanáraink nagy része is férfi volt. Ez eléggé meghatározta életünket, lévén sokkalta érdeklődőbbek voltunk a lányok iránt azalatt a kevés idő alatt, amíg találkoztunk velük. Azonban a sok munka és tanulnivaló miatt nem sok energiánk maradt a tanév alatt csajozásra. Tizedikben szerencsére elkezdtek izgalmassá válni a dolgok. Ekkor kezdtek a szomszédos lányiskolával kísérletileg közös órákat tartani. Nem tudom, mi volt ennek az oka, nem is érdekelt, egyszerűen csak örültem neki. Ettől vártuk a megváltást, mert korábban nem sok szexuális élményünk fűződött a sulihoz. Igaz, én legalább kettővel büszkélkedhettem.

Az egyik a tornatanárnőnkhöz kapcsolódik össze, aki első év második felében érkezett az iskolába. Fiatal volt, egyenesen az egyetemről jött, és ez volt az első igazi osztálya. Az első óránkon a sok fiú mind azzal küzködött, hogy ne lehessen látni, mennyire tetszik nekik, nehogy akárcsak egyetlen dudorodást is észrevegyen a tornanadrágokon.

Minden esetre fantasztikus alakja volt. Felsőtestén általában csak topot viselt, hosszú combjait pedig csupaszon hagyta a rövidnadrágja. Az arca is kedves volt, rövid szőke haja pedig a tesióra végére csatakos volt, annyit mozgott. Már az első órán kifigyeltem, hová megy utána a szünetben: miután csapban megmosta a fejét az öltözőből nyíló szertárban vette át a ruháját. Már az első óra után kieszeltem a tervet, hogyan leshetném ki. Ha csak úgy elkezdtem volna leselkedni, a többiek is odamásztak volna, és akkor kész a lebukás. Nekem komoly szexuális ambícióim voltak ezzel a nővel, bármilyen röhejesen is hangzik.

A hét a második tesiórája sokkal alkalmasabb volt a feladatra: ez volt a nap utolsó órája, így az udvaron fociztunk vagy kosaraztunk. Ekkor mindig eszembe jutott, hogy nekünk csak egy pályánk volt, amin hosszában focizni, keresztben kosarazni lehetett a felállított palánkokkal, de semmi több – a lány sulinak külön teniszpályája és medencéje is volt.

Ilyenkor ő is beszállt, gyakran mentünk rá test-test elleni támadásba, hátha sikerül összedörgölőznünk vele, de ezek az érintkezések inkább durvák voltak, méghozzá az ő részéről: tudta, hogyan kell viselkedni egy fiú osztályban nő létére.