Ugyanaz másképp

Már megint a profiloldalát nézegetem. Utálom ezt a közösségi oldalt, mert állandóan ott lógok. Főleg amióta megtaláltam Őt. Nézem, hogy mit ír ki, mit csinál éppen vagy töltött-e fel új képet magáról. Na igen, a fényképei. Természetesen azokat is muszáj végigböngésznem újra és újra. Persze minden egyes alkalommal attól félek, találok valami olyan bejegyzést, ami fájni fog, ezért általában megfogadom, hogy többé nem kattintok rá. De a kíváncsiság mindig győz. Pedig biztos rosszul érintene, ha egyszer is azt látnám, hogy "kapcsolatban" vagy valami erre utaló jelet vélnék felfedezni. Már akkor is idegrángást kapok, ha meglátom, hogy más lányok irkálnak neki szépeket. Mert megteszik, hiszen elég nyerő a csajok körében.
Miért nem tudom csak úgy elengedni? Különben is, inkább csomagolnom kéne. Holnap megyünk Bécsbe a barátaimmal a karácsonyi vásárra, de nekem valahogy nem fűlött a fogam hozzá. Nem sok kedvem volt most ehhez a kiruccanáshoz. Eléggé padlón vagyok emiatt a rosszul sikerült kisebb "románc" miatt. Talán nem kellett volna megbolygatni ezt az egészet. Nem véletlenül nem jöttünk össze rendesen anno , úgy tűnik, most sem volt még itt az ideje. Pedig annyira jól indult! Örültünk egymásnak, hogy végre ismét találkoztunk és viszonylag hamar sort kerítettünk a személyes találkozóra is... ami azonnal az ágyban végződött. Na, ezután romlottak el a dolgok. Talán még mindig nem vagyunk felkészülve egymásra. Vagy nem is tudom, lehet, hogy soha nem is leszünk. De akkor miért keresztezi a sors folyton az utunkat? Habár, ha jobban belegondolok, minden egyes "újbóli egymásra találásnál" több történik, mint addig. Akkor a következőnél már talán rendesen összejövünk? Esetleg feleségül fog venni?

Erre a gondolatra hangosan nevetni kezdtem. Csak az a baj, hogy már . Oda sem figyelve pakolgattam a négynapos útra. Tőlem nem megszokott módon csak dobálgattam be az éppen kezembe akadt cuccokat. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy fikarcnyit sem érdekelt az egész, tényleg. Amit kihagyok, azt maximum megveszem majd ott. Minden pótolható. Még én is, úgy tűnik...

...

Végre megérkeztünk az apartmanba. A színlelt jókedv álarcát vettem fel és ezt magamon is szándékozom tartani egészen a hazautazásig.