Az új élet

Egy alkalommal, amikor éppen otthon pihentem ki az iskola fáradalmait édesanyám egy hihetetlen, és számomra meglepő ötlettel állt elő.
– Fiam költözés várható! – közölte velem illetve szögezte le a tényt.
– És mikor? – érdeklődtem zaklatottan és mégis kiváncsian.
– Remélhetőleg amikor hazaköltözöl a nyári szünetre az egyetemről. – hangzott anyám válasza, de már tova is tűnt és visszatért a teendőjéhez.
Egészen addig, amíg apám haza nem ért a munkából azon agyaltam, hogy vajon hogy mehetünk lakni, amikor az egész eddigi életemet ebben a harmadik emeleti panelban éltem le, és mi tagadás nem is állt szándékomban a jól megszokottat újra cserélni.
– Sziasztok! – csapta be jókedvűen az ajtót maga mögött apám.
– Na, mit hoztam? – az arcán bujkáló mosoly volt látható. Anyám persze teljesen önkívületi állapotba került, amikor meglátta, hogy az új lakásunk vételét igazoló iratok és a kulcs – amit bár nem is neveznék kulcsnak, mert valami izé volt csak.
Pár nap alatt anyámmal és apámmal megbeszéltük ezt a dolgot, és amit tudtam előre leszögeztem, hogy milyen szobát szeretnék. Hamar eltelt az a pár nap ami a pihenésé volt, így rövid időn belül távoztam otthonról újabb de már csak az utolsó másfél hónapra.
(... )
A vizsgák meglettek és már összepakolva vártam apámat, aki kisvártatva be is fordult a bérelt lakás előtti parkolóba.
Nem egész két órás autóút után megláttam a városhatárt jelölő táblát, és ekkor belém csapott a felismerés, hogy akkor másfél hónappal ezelőtt voltam utoljára otthon, abban a lakásban, amiben már valaki más éli a mindennapjait. Apám talán láthatta elkeseredésemet, mire megszólalt és a kezével a lábamra csapott.
– Csak nem siratod a régi lakást?
– Hát nem is tudom apu. – hangzott a számból a keserédes mondat.
– Ne bánkódj! Nem adtuk el valami idegeneknek, a nővéredék élnek ott ezekutan, tehát mindig hazamehetsz.
Nagy megkönnyebülés volt ezt hallani. Egyszer csak megváltozott a szokott környezet és egy új lakónegyed felé gurult az autónk. Megérkeztünk. Izgatott voltam, vajon melyik a miénk. Ahogy a bejárat felé haladtunk egy nagyon helyes ki kreol sráccal találkoztunk, aki láthatóan már jól ismerte apámat.