Láncreakció 1. rész

Hogy a két család – a család és a mi családunk közöttünk – mi miatt volt harag, azt már senki sem tudta felidézni. Suttogtak valamit, hogy legutóbb éppen nagybátyám volt az, aki újra felszította az ellenségeskedést, de hiába kérdezősködtem a hogyanra nem kaptam választ. Szerencsére az ellentétek soha sem fajultak el, kimerültek egy-egy hangosabb szóváltásban.
Egészen addig a napig.
Előző délután szólt nagybátyám, hogy másnap kora reggel megyünk a tóhoz pecázni. Este összekészítettünk mindent, a botokat, orsókat, horgokat, meg persze a csalit. Mikor nagybátyám felkeltett reggel úgy éreztem nem aludtam egy szemhunyást sem. Biciklivel mentünk. Elől nagybátyám, mögötte pedig én. Mikor elindultunk az ég alja már kezdett vörösödni. Úgy számoltam, hogy mire a pecahelyhez érünk már teljesen világos lesz. Meglepődtem, amikor nagybátyám nem fordult jobbra, arra az útra, amelyiken a tóhoz szoktunk menni, hanem hajtott tovább egyenesen. Igaz, az az út sokkal rövidebb volt, de éppen tanyája mellett vezetett.
Közben már egészen kivilágosodott. Ahogy közeledtünk a tanyához egyre jobban dobogott a szívem. Szerencsére semmi mozgást nem láttam. Mikor a tanya mellé értünk a észrevettek bennünket, és éktelen ugatásba kezdtek. Szidtam őket, mint a bokrot magamban, hogy fellármázzák az egész környéket. Jobban nyomtam a pedált, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen a szakaszon. Talán a túlzott feszítéstől, de ekkor leugrott a lánc a biciklimen. Hiába tekertem persze, csak forgott a semmibe. Le kellett szállnom, hogy visszategyem. Remegő kézzel, de sikerült gyorsan visszatennem. A pedig csak ugattak tovább. Már éppen fel akartam pattanni a nyeregbe, amikor valaki megragadta hátulról a karom.
– Hova hova, ilyen sietősen?
Amikor hátra néztem, felismertem az öreg . Napszítta arca cserzett volt, bajusza, mint egy harcsáé egészen az álláig tartott.
– Pecázni – feleltem. Egy kisség megnyugodva, mert nem éreztem ellenségeskedést a hangjában.
– Egyedül? – kérdezte.
Már éppen válaszolni akartam, amikor megláttam a másik két is. Az egyik Pista volt, aki nagybátyámmal volt egyidős, a másik Jóska volt az öccse. Na, ennek fele sem tréfa. Egészen elgyengült a lábam, hogy mi lesz.
Már éppen akartam valamit dadogni, mikor megszólalt nagybátyám.
– Hagyjátok őt békén?
– Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. A Józsi! Tudod, hogy van még egy kis elszámolni valónk. – felelte Pista.
– Ugyan miféle elszámolnivalónk lenne? – vetette oda nagybátyám
– Hátha te nem tudod, akkor majd kiegyenlítjük a számlát ezzel ni! – vetette oda Jóska, miközben a fejével felém intett.
– Őt hagyjátok békén, ne bántsátok! Ha velem van bajotok, intézzétek el velem, ne vele! – kiáltotta nagybátyám.
– Rendben, – mondta az öreg , – ha megteszed amit akarunk!
– Mit akartok? – kérdezte nagybátyám.
– Majd meglátod! Ha nem akkor az unokaöcséd is megkapja amit Te!
Láttam, hogy nagybátyám azon gondolkodik, hogyan tudnánk szabadulni ebből a helyzetből. Ő könnyen elmehetett volna, de mivel engem a három közrefogott, nem akart otthagyni.
– Jól, van megteszem amit akartok, de ígérjétek meg, egy újjal sem nyúltok a fiúhoz.
– Megígérjük – válaszolta az öreg .
– De egy feltételünk még van.
– Mi az? – kérdezte nagybátyám.
– Hogy az unokaöcséd végignézi.
– Ezt nem tehetitek – kiáltotta nagybátyám
– Ha nem, nem, – válaszolta az öreg , de akkor ő is megkapja azt amit Te.
– Ezt nem tehetitek – kiabálta még egyszer nagybátyám
– És Te, – kiáltotta oda Pista, – te megtehetted ott a bálban velem mindenki szeme láttára?
Nagybátyám erre nem válaszolt. Itt a titok tehát, amit nem mondtak el nekem. Mi lehetett az, ami ennyi év után is ilyen indulatokat vált ki?
– Mi megyünk – és ezzel a karomnál fogva elkezdtek a tanya felé húzni, – ha nem jössz, úgyis jó, a kölykön egyenlítjük ki a számlát.
Ezzel két oldalról megragadott a két ifjabb és elkezdett az istálló felé húzni. Az apjuk hozta a biciklimet. Ahogy hátra néztem, láttam nagybátyám tétovázik, majd egy nagyot sercintve és valami káromkodás félét a foga közt elsziszegve jött utánunk.
Végül mégsem az istállóba mentünk, hanem egy fedett szín felé, ami szénát védte az esőtől.
Mikor odaértünk Jóska fogott egy kötőféket és a kezemet hátrakötötte az egyik oszlophoz.
– Hogy el ne szaladj és mindent láss! – mondta
– Ne és most mi lesz? – kérdezte nagybátyám, amikor Ő is oda ért. – Nekem fogtok esni, hárman?
– Nem, jobbat talált ki neked Pista – mondta az öreg
– És mi lenne az? – kérdezte nagybátyám.
– Majd megtudod, – jött a válasz.
– Most vetkőzz! – kiáltott nagybátyámra
– Na, azt már nem – válaszolta nagybátyám
– Jó, – mondta Jóska és odalépett hozzám, és elkezdte kicsatolni az övemet.
– Hé, állj, ne nyúlj hozzá – kiáltott nagybátyám.
– Akkor csináld, amit mondunk, és nem érünk a fiúhoz. Mi hárman vagyunk, Te egyedül. – Na mi lesz?
Nagybátyám lassan elkezdte kigombolni az ingét, majd a cipőjét kezdte kifűzni. Láttam rajta nagyon töri a fejét a kiúton, de semmi nem jutott az eszébe. Levette mindkét cipőjét, az ingét is félredobta. A derékszíjat is kioldotta, majd ráérősen a nadrágot kezdte kigombolni, végül letolta, és vontatottan kilépett belőle. Ott állt, csak az alsó maradt rajta. Megállt. Nap barnította felsőtestével éles kontrasztban volt a szinte fehér lába. Látszott, hogy munkaközben csak derékig szokott levetkőzni.
– Azt is – mondta Pista, mutatott az alsógatyára, miközben ő is kezdte kicsatolni az övét.
Úristen, mi lesz itt, futott át az agyamon. Még sosem láttam az nagybátyámat meztelenül, sőt nem hogy az nagybátyámat még más felnőtt férfit sem.
Nagybátyámra néztem. Megpróbált úgy fordulni, hogy minél kevesebbet lássak. Tétovázott egy kicsit, majd egy negyed fordulattal még jobban hátat fordított nekem, és kibújt az alsójából is. A kezét rögtön maga elé tette, bár én úgysem láttam semmit, mert nekem háttal állt.
– No, nézd, csak de szégyellős valaki, – mondta Pista, – bezzeg akkor nem voltál, amikor mindenki szeme láttára, lerántottad a nadrágomat a bálban. És ott álltam csurdén a táncparkett közepén! Akkor meg tudtalak volna ölni!
Tehát ez volt a titok! Hát, ha tényleg így történt, akkor nem csodálkozom, hogy így berágtak nagybátyámra .
– voltam, – mondta nagybátyám.
– Ez volt a szerencséd – mondta Pista.
– Most gyere ide és szopjál le! – kiáltotta.
Nem akartam hinni a fülemnek. Láttam nagybátyám is meglepődik. Nem mozdult. Erre a másik két megragadta két oldalról és odavitték Pistához. Nem nagyon ellenkezett, gondolom minél hamarabb túl akart lenni az egészen. A keze már nem takarta férfiasságát, így egy pillanatra megláttam, amit eddig takargatott. Szép szerszáma volt, már amennyire meg tudtam ítélni, mindenestre nagyobb volt, mint az enyém. Ekkor már Pista is letolta a nadrágját. A látványtól felgyorsult a szívverésem. Pista fasza, már félkemény volt, és az én szememben eléggé tekintélyesnek tűnt. Ami még megragadott, az a zacskójának a mérete volt, amit eléggé lehúzott a két tekintélyes méretű golyó. A látványtól nekem is elkezdett bizseregni, amiért elszégyelltem magam, de ez az egész helyzet nagyon izgató volt, amellett, hogy baljóslatú is. A nagybátyámat sem olyan fából faragták, hogy bármit egyből megtegyen, amihez nem fűlik a foga, így egy kis dulakodás alakult ki, amelynek az öreg vetett véget mikor azt mondta, Jóska hozd a kölyköt.
Erre nagybátyám felhagyott az egyoldalú küzdelemmel. Pista eközben a farkát fogdosta, majd mikor nagybátyám elébe került, nagybátyám arcához ütögette a faszát. Egyre jobban dagadt a farka és mikorra már kőkemény lett a nagybátyám szájához nyomta, aki persze szorosan összezárta a száját. A másik két ekkor odalépett és szétfeszítette a száját.
– Szopjál, és ne harapj – mondta Pista, – akkor nem lesz gond, de ha ellenkezel, akkor a kölyök issza meg a levét.
Ekkor benyomta az egyre keményebb faszát ami tövig eltűnt nagybátyám szájában. Aki erre rögtön öklendezni kezdett. Erre Pista visszább húzta, és elkezdte ki-be húzgálni. A látványtól nekem is felállt a farkam. Attól tartottam, hogy meglátják rajtam és gond lesz belőle. Próbáltam minél jobban meghúzni magamat. De már késő volt. Az öreg odajött hozzám, és a fülembe súgta:
– Mi van öcsi, nem férsz a nadrágba? – és kacsintott, és megragadta a tökömet, amitől az még jobban megkeményedett. Még senki idegen nem fogta meg a nemi szervemet. A többieknek nem tűnt föl ez a kis közjáték, mert mással voltak elfoglalva.
Jóska, a kisebbik fiú olyat tett, amit elképzelni sem tudtam volna korábban. Megnyálazta a középső úját és nagybátyám fenekén a vágatot kezdte simogatni, kereste a lyukát. Nagybátyám összerándult, amikor ezt megérezte, és tiltakozása jeléül különös hang hagyta el a torkát, mivel szája tele volt. Felfogta, hogy a szopatással még nem értek véget a megpróbáltatások. Próbált a tolakodó ujjak elől elhúzódni, de másik két lefogta.
Pista eközben kihúzta nagybátyám szájából a farkát, amely már kőkemény volt és nagybátyám mögé kerülve letérdelt és a faszát nagybátyám seggéhez nyomta.
– Nyugi, ereszd el magad – mondta, – ha végeztem, kvittek vagyunk és mehettek.
Hiába próbált kiszabadulni, a két markos lefogta, amíg a harmadik, Pista, benyálazta nagybátyám lyukát és lassan kezdte betolni a faszát nagybátyám seggébe. Egy ponton nagybátyám nagyot ordított és elkezdett fújtatni és húzódott a nyárs elől. Pista egy pillanatra megállt, de utána újult erővel tolta be a faszát amíg az tövig el nem tűnt. Ekkor megállt, hagyta, hogy mindketten szokják a helyzetet, majd lassan elkezdte ki-be húzgálni a farkát. Egyre jobban belelendült. Nagybátyám minden tolásnál nyögött, sziszegett, jajgatott, fújtatott, de Pistát ez nem érdekelte. A két test egymásnak csapódott, a golyók lengtek, mint a harang. Pista gyorsított, fujtatott, majd perc után egy nagy kiáltás után nagybátyám hátára hanyatlott. Úgy maradt egy pár pillanatig, majd kihúzta a faszát. Rávert kettőt nagybátyám fenekére.
– Na, most kvittek vagyunk. – mondta. – Mehettek.
Kihúzta a faszát nagybátyám seggéből majd felállt, felhúzta a nadrágját. Nagybátyám még úgy maradt egy darabig. Próbálta összébb húzni a lyukát, amely kitágult az . Valami folyt lefele a combja hátsó részén, ahogy felállt. Nem nézett felém, ahogy a ruháihoz botorkált.
Közben az öreg , odajött hozzám, kioldotta a kötelem, és miközben rám kacsintott a még mindig kemény farkamat megragadta a nadrágon keresztül.
Nem szóltam semmit, először a döbbenettől, másodszor az átélt izgalmaktól. Időközben nagybátyám felöltözött. Fogtuk a biciklinket és szó nélkül elindultunk. A három tekintete sokáig követett minket. Mikor kívül értünk a látókörükön nagybátyám megszólalt.
– Erről egy szót sem, senkinek, értetted? – suttogta elfojtott hangon.
– Persze – feleltem – hallgatok, mint a sír.
Anélkül, hogy összebeszéltünk volna a nagybátyám háza felé vettük az irányt. Semmi kedvünk nem volt pecázni, na meg mihozzánk haza menni és magyarázkodni, miért nem fogtunk halat. Útközben egy szót sem szóltunk, mindketten el voltunk foglalva saját gondolatainkkal. Nekem minduntalan beugrottak a képek a két meztelen férfitestről. Nem hagytak nyugodni, már a gondolatra is, újra merevedésem lett. Ráadásul minduntalan eszembe jutott az öreg is, akinek a kacsintása és az, hogy hozzámért és megragadta a szerszámomat nem hagyott nyugodni.
folytatása következik